A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

Hangverseny egy könnycseppért Olga Zubarry, a már több ai-gentin filmből ismert rokonszenves színész­nő játssza Julio Porter rendező Hang­verseny egy könnycseppért című film­jének főszerepét. A filirt egy csoda­gyerek — zongoraművésznő történe­tén, művészi pályafutásán keresztül mutatja be a lélekölő, álszent polgári rendszer és társadalom képmutató jel­legét és viszonyát a művészethez. A rendező embereket, típusokat vo­nultat fel előttünk, beszélteti, csele­kedteti őket olyan élethűen, hogy túl­zás vagy szépítés nélkül visszaadják környezetük képét: tükrözik a kispol­gári társadalom mentalitását, a kultúr­kalmárok világát, ahol még a művészet is — hát még a csodálatos tehetségű virtuóz! — alku, üzleti versengés tár­gyát képezi, de nem azért, mintha a művészt értékelnék benne, hanem azért, mert busás jövedelemre számít­hatnak egy-egy felkapott „védencük" szerepeltetéséből. Szegény szülők gyermeke Viktória, a csodagyerek. Gazdagok veszik párt­fogásukba és nevelnek belőle dámát Két férfi rajong érte; az egyikben művésztársát, a másikban, egy orvos­ban, barátját kedveli. Eljön a pillanat, midőn világkörüli hangversenyútra in­dul. Hirtelen megbénul a jobbkeze. Gyermekbénulás. Lelkileg összetörten otthagyja eddigi otthonát, és visszatér szegény édesanyjához. A szeretet azon­ban végtelen önzetlenségre képes. Az orvos felkeresi és nagy türelem, ál­dozatkészség árán kigyógyítja betegsé­géből. Felgyógyulása után művésztár­sával nagy sikert arat közös hangver­senyükön, melyet társa szerzett Hang­verseny egy könnycseppért címmel. Az első nagy nyilvános hangverseny, a dicsőség megnyílt' útja, nagy élmény számára. A fellegekben érzi magát és eszébe jut mindazoknak önzetlen se­gítsége, akik szeretik. Az az érzés, hogy nincs elhagyatva, hogy bár­mennyire is erősnek érzi magát, tár­sakra van szüksége az emberek tár­sadalmában, és hogy önzetlen jóbará­tokra talált, akiknek sikerét köszön­heti, kicsalja az első könnyeket sze­méből. Zubarry mély átéléssel alakítja sze­repét. Játékát spontán rokonszenvvel követik a mozilátogatők. A többi jel­lemalakítás is kiváló, különösen jó Jó­sé Marie Gutierrez Sergio Sidalja. A pokol kapuja Elfojtott érzelmek viharos kitörését, a titokzatos keleti ember szenvedé­lyes lelkivilágát tárja elénk A pokol kapuja című japán film. A tizenkettedik században, a csá­szár elleni -lázadások időszakában ját­szódik le. Tárgya egy derék katona és egy asszony — a császárnő udvarhöl­gyének — szerelme. Morito beleszeret Keszába, a császárnő udvarhölgyébe, akit egy lázadás alkalmával megment. Megtudja, hogy szerelme már asszony, Wataru tiszt felesége, Ekkor sem haj­landó elállni attól a szándékától, hogy elvegye Keszát. Midőn többször eluta­sító választ kap, elhatározza, hogy megöli Watarut. Szándékát közli is Keszával, de a nő szobát cseréive fér­jével, feláldozza magát. Morito rá­döbbenve tettére, kétségbeesésében ha­rakirit követ el. A film nagy értéke, hogy általunk ismeretlen korszakról ad képet, és mű­vészi kifejező erővel tudja érzékeltetni a boldogtalan japán katona lelkében dűlő kint, elfojtott, de kitörő szenve­délyét, mely megfontolatlan cseleke­detekre ösztönzi. A szerelem vak — s ez okozza a sorsával megbékélni nem tudó Morito tragédiáját. LŐRINCZ LÄSZLÖ Kazuo Hasegawa és Macsiko Kjó, a „Pokol kapuja" című japán film főszereplői A „Pokol kapuja" egyik izgalmas jelenete Jelenet a „Hangverseny egy könnycseppért" című argentin filmből я Hét Jllimjfti

Next

/
Thumbnails
Contents