A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

És még hozzá azzal a ripaccsal a szomszéd udvar ból... Megmutatnám neki. ki az úr a szemétdombon ! Mit mondasz? Éppen az a szép kendermagns tyúk? Szegény kakas, nem élte túl szerelmi bánatát. . Oleg Popov néhány évvel ezelőtt még a moszkvai Pravda nyomda géplakatosa volt. Titkos szenvedélye ebben az Időben a gimnasztika és akrobácia. Minden szabad Idejét felhasználta, hogy barátaival, akik a szomszédságban lévő artistaiskola tanítványai voltak, egyre jobban és jobban elsajátítsa az artisták mindenkit szórakoztató művészetét. És nemsokára az esztergapadot felváltotta a „bohóc-sipkával". Hivatásos artista lett belőle. Egy szép napon pedig, amikor a szaratovi cirkusz clownja megbetegedett, az újonc Oleg Popovnak kellett helyette „beugrania". Nagy sikere volt a közönség és a szakemberek előtt egyaránt. Először a szovjet közönséget hódította meg, majd külföldi - diadalút jának nagy állomásain Berlinben, Londonban, Belgiumban és Franciaországban nyerte meg egyszeriben az emberek szivét. Igen, a szivét! Mert Oleg Popov, ez a volt géplakatos, aki az artistaművészet technikáját is tökéletesen elsajátította, pontosan ismeri az egyszerű ember gondjait és örömeit. Éppen ezért tud fellépéseiben olyan húrokat megpendíteni, hogy a legszélesebb körű közönséget magával ragadja, megnevetteti, könnyre fakasztja és gondterhes arca visszatükröződik a látogatók arcán. Nem olyan közismert mint j Chaplin, és eddig még művészetének skálája nem színesedett kl anynyira, njjnt a hatvan éven túllévő Charlieé. Azonban figurája kétségtelenül a keménykalapos, bajuszos és csámpáscipőjü fiatal Chaplin bűbájos alakjára emlékeztet. És Oleg Popov azon az úton halad, hogy nemcsak az orosz Chaplint vagy napjaink Grock-ját fogják benne látni, de azt az új, emberi művészt, aki átvette Chaplin nagy örökét. —sl—