A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

A Dimitrov Üzemek környékén lakék eleget panaszkodnak, hogy szörnyű bűz terjeng mindenütt, különösen estefelé. Nem kell azonban sokkal messzebb menni a Récsei úton s az embec- éppen az ellenkezőjéről győződik meg: olyan Illatfelhő fogadja, hogy különösebben erős fantázia nélkül is eltalálja, itt valahol illatszergyárnak kell lenni. A bratislavai „Kozmetika" nemzeti vállalat récsei telepe szép, modern üzem. Csupa jől fűtött, remekül szellőztetett, tágas, világos munkaterem, csarnok. Egy kicsit furcsa, hogy csupa nő dolgozik. Még a korszerűen felszerelt laboratóriumban is csak nőket találunk. Az üzem főmérnöke is nő, csak az igazgató férfi, Burián elvtárs, régi szakember. Itt gyártják az egész köztársaságban felhasználásra kerülő kozmetikai készítmények egyötödét. A fogkrémtől a parfümig s a közkedvelt De Miclain folyékony sampontői a Vitanol hajápolószerig a piperecikkek egész léglója készül Itt: a gyártmányok száma eléri a 130-at. A kozmetikai szerek csaknem kizárólag a legelsőrendübb külföldi nyersanyagokból készülnek. Az illatszerek főként Svájcbői, Franciaországból, Angliából, Olaszországból és Izraelből származnak, de sok nyersanyagot szállít Kína és Vietnam, valamint Németország és Dél-Amerika ls. A sampontöltő osztályon olyan illatos porfelhő fogad, hogy a járatlan látogató nem győz tüsszögni. Ügy látszik azonban, hogy a dolgozók már megszokták ezt a furcsa légkört, mert nem mindegyikén lötjuk az előírásos géz-álarcot. Automata-gép tölti a 1,0 grammos zacskókat, csak a fodrászok számára készülő félkilós csomagok töltése történik kézierővel. A következő osztályon hatalmas üstökben keverik a fogkrémmasszát, a mellette lévő csarnokban pedig már töltik is. Ezt a munkát szellemes megoldású automata-gép végzi s a kész tubusok futószalagon jutnak el a fürge kezű dobozoló lányokhoz. Egy további helyiségben az a benyomasa az embernek, hogy borpincészetben jár. Hatalmas ezer literes kőkádakban áll a finomabbnál finomabb parfüm és kölnivíz. Itt keverik a tiszta alkoholt, a desztillált vizet és a különféle eszenciákat, ezekben a kőkádakban „érnek meg" az illatszerek. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság, akárcsak patikában járnánk. Csupa fiatal, mosolygós arc, fehér köpenyek, fehér tökötök. Szép. kellemes a munka ezekben a jől fűtött, világos termekben. A keresetre sem panaszkodnak: átlagosan 700 korona körül mozog, de persze az ügyesebbek többet is megkeresnek. Százharminc alkalmazottja van az Üzemnek. Azt hinnők, hogy ilyen létszám mellett, figyelembe véve, hogy csaknem csupa fiatal dolgozik itt, ki tudja, milyen kultúráiét folyik az üzemben. Sajnos, ezen a ponton csalódás ér, mert — mint megtudjuk — működött még nemrégen egy énekkaruk, de mióta elment a harmonikásuk, a lányok nem akarnak próbákra járni. Az üzem egyre nó, fejlődik, de még Így sem tudja kielégíteni az állandóan növekedő igényeket. És ez örvendetes jelenség. Életszínvonalunk folytonos emelkedése nemcsak a lakás- és öltözködéskultúra, de a piperecikkek fogyasztása terén is egyre jobban megnyilvánul. A jólápoltság ma már nemcsak egy kis réteg kiváltsága, hanem a higiénia egyik fö követelménye a széles néprétegek körében. Tarjáni Andor Sqii illatos йхета Sugár György jelvételei