A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

A számoknak bűvös ereje van: nyilvánvaló tényközlés mellett sok rejtett összefüggést tudnak feltárni, bizonyos csoportosítás mellett pedig már majdnem az életet fejezhetjük ki velük. A számoknak ez a bűvös ereje abban van, hogy elvontságukban is a legkonkrétebben fejeznek ki dolgokat — de az emberek helyett mégsem tudnak beszélni. Mivel azonban ilyen rövid tudósítás a község mindennapi életét nem tükrözheti egészében és híven, elkerülhetetlen a számokkal való bánás. A falu felnőtt lakosságából 420 férfi és 104 nő van állandó , alkalmazásban, ebből 109 férfi és 16 nö a közeli ipari üzemekben, 1?8 férfi és 22 nő a szövetkezetben, 86 férfi és 28 nő a kosúti állami gazdaságban, 13 férfi és 2 nő magántulajdonú paraszti gazdaságban dolgozik. Ezeken kívül 60 személy a fenti kategóriákba nem, sorolható foglalkozásúak száma. A szövetkezet gazdasága nyújt legtöbb embernek munkalehetőséget a faluban. A 210 szövetkezeti paraszt 1081 hektár szántóföldön gazdálkodik, amiben nincs benne a 78 hektár háztáji szántó. Első pillantásra is megállapítható: a szövetkezetnek a közepesnél jobb gazdasági lehetőségei vannak. 640 hektárnyi területen a termőképes talajréteg átlagosan eléri a 120 centimétert is. Van azonban rosszabb minőségű földje is, ahol már átlagosan csak 30—35 centiméternyi a termőréteg. Ma már gazdaság eszközök tekintetében jól felszerelt szövetkezetnek számít, mert míg megalakulásakor, hat évvel ezelőtt, még csak 2 traktor, 8 szekér, 4 pár ló és 16 darab szarvasmarha képezte az egész gazdasági felszerelést és az állatállományt, most már a 2 traktor mellett 1 teherautó, 4 pótkocsi, 8 gumirádlis platókocsi, 1 cséplőgarnitúra, 1 répaszedő-, 1 kukoricatörő-, 2 trágyaszóró-, 1 krumpliszedó kombájn, 1 krumpliültetőgép, 5 kaszáló, 1 magtisztító, 1 szecskavágó, 12 ekekapa, 2 villanydaráló, 1 •»villamos« dohányszárító, 3 villamos kukoricaszárítőgép és minden lovas vagy ökrösfogathoz számító l-l szekér a tulajdonuk. A szövetkezet állatállománya időközben nagymértékben felszaporodott: ma 485 szarvasmarhájuk (ebből 164 a fejőstehén, a többi tenyészállat, növendékmarha és borjú), 4 pár ökrük, 260 birkájuk, 774 sertésük, 26 pár lovuk, ezernél több szárnyasállatuk van. Ehhez hozzá kell venni, hogy nagyrészben már korszerű gazdasági épületek állnak gazdálkodásuk segítségére. Az emberek, mint minden más szövetkezetben, egyénenként váltakozó munkakedvvel dolgoznak, s felettébb nehéz lenne csupán a beszélgetésekből megállapításokat tenni akár a szövetkezet gazdálkodásának menetéről, akár az emberek állásfoglalásáról. Ezért újra néhány számadatot iktatok ide, mielőtt megszólaltatnám az embereket. A legfontosabbal, a pénzbeli járulékokkal kezdem. Ebben az évben minden szövetkezeti tag 11 koronát kapott munkaegységenként előlegül, az éwégi elszámolásnál azonban már csak 1 koronát fog fizetni a szövetkezet tagjainak munkaegységenként, abban az esetben, ha kintlevőségeit be tudja hajtani. Terv szerint egész évre 22 koronát kellett volna kapniok a tagoknak munkaegységenként. Az új osztottak ki a tagok között saját nevelésre. Mit szól mindehhez és hogyan részesül a gazdálkodás jövedelméből maga a szövetkezeti tag, a parasztember, akinek józan gondolkodásáról meg lehetünk győződve — ez az a kérdés, amire nem lehet egyértelműen • válaszolni és amit nem lehet kimeríteni. A szövetkezet telepének kapujában, ácsorgó parasztemberek arra figyelmeztettek, hogy mindenekelőtt nézzem meg a szabadban rozsdásodó gépeket, a féltetös félszer alatt összeázott műtrágyát, vagy az egyik VIZKELET TEGNAP ÉS MA MIKUS SÁNDOR IV. gazdasági évre ezt az összeget 18 koronában állapították meg, nyilván okulva a múlt év tervezési hibáin. A szövetkezeti tagok általában keveslik a pénzbeli juttatást, a terményjárulékot már megfelelőbbnek találják (munkaegységenként 2,75 kg búzát, 0,75 kg árpát s ugyanennyi kukoricát kaptak). A vezetőség az elmúlt gazdasági év rossz időjárására és bizonyos tervezési hibákra hivatkozik, mint a sikertelenségek okozójára. Míg a megelőző évben 5191000 korona volt az összbevétel és 62 vagon búzát, 4,5 vagon árpát, 37 vagon kukoricát, 310 vagon cukorrépát (hogy csak a főbb terményeket említsem) termeltek, az elmúlt évben már csak 2 512 281 korona volt az összbevétel és csak 57 vagon búza, 41 vagon árpa, kb. 130 vagon cukorrépa termett a szöwtkezet majdnem azonos parcelláin. Arról panaszkodnak, hogy az idén „nem ütött be" a cukorrépa és a rizs, s ennélfogva 1 200 000 korona veszteség érte a szövetkezetet. A cukorrépa hektáronként 140 mázsát, a rizs 5 mázsát termett, a számítható 250—270 mázsás cukorrépa és 40 mázsás rizshozammal szemben. A cukorrépát az aszály tette tönkre, rizstermesztésre pedig minden vélemény szerint, még az állami termelési előirányzatok ellenére is(!) nem felel meg a vízkeleti határ. Az állattenyésztésben már kevesebb veszteséggel számol a befektetések és eredmények listáján a szövetkezet. Az állami előirányzat többek között 195 fejőstehén és 914 sertés tartását és hizlalását irta elő, de ezeket a számokat a jelenlegi állomány nem éri el, mert a fejőstehenek közül kb. 30 darabot kimustráltak, a sertésekből pedig több mint 200 darabot istálló előtt elhelyezett hasznavehetetlen transzportőrt, mert az ilyen gondatlanság apasztja a jövedelmüket. Az egyik etető a sertéshizlalda átható füstszagában panaszkodva beszélt arról, hogy ha nem vesznek új kályhacsövet az állateleség főzésére használt kályhához, teljesen belebetegszik. Egy másik tag pedig arról vitatkozott a vezetőemberekkel, hogy a szarvasmarhák takarmányozását kellene feljavítani, még a sertések etetésének rovására is. Hogy nfennyi az átlagos jövedelme a tagoknak, — erről a szövetkezet elszámolásaiból és az emberekkel folytatott beszélgetések során a következőkben tudtam meggyőződni. A nevek válogatás nélkül kerültek ceruzám elé. Első nev: Végh Pál. 3 gyerekes parasztember. 4 és fél hektáron gazdálkodott, mielőtt a szövetkezetbe lépett. Ért a földhöz, jó gazda volt, most szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben. 786 munkaegység utan 8646 koronát, 21,58 q búzát, 4,65 q árpát és 5,52 q kukoricát kapott. Második név: Prágai István, volt napszámosember^ Most fejőmunkás. 936,47 munkaegységért dolgozott meg és 10 301,17 koronát, 25,74" "q búzát, 5,27 q árpát és 6,47 q kukoricát kapott. A - harmadik embert,^ Helt Ágostont, már személyesen ismertem meg, az egyik tehénistállóban, foglalatossága közepette. Tulajdonképpen nem is parasztember, ezelőtt hosszú évek során fogászati rendelőben dolgozott mint aszisztens, de hogy egy kissé messze kalandozott szakmájától, semmi sem árulja el. Olyan természetes lendülettel dolgozik a tehenek körül, mintha ebbe született volna bele. Ezt mondja: Háromgyerekes ember vagyok, hát már csak az után nézek, ami jobb megélhetést biztosít. A szakmámban havonta tisztán 900—1000 koronát kerestem. Itt is megvan a havi 900— 950 koronám, amellett például a mostani elszámoláskor 24 má-ч zsa búzát, 5 mázsa árpát meg 60 mázsa kukoricát vittem haza. Mintha csak azonossorsú ember akart volna mellette szólahú_csendes fiatalember állított be az ajtón. Koller József, volt sofőr. Azt mondja ő is, hogy míg a pozsonyi kikötőben fuvarozott 1300 koronánál többet nem tudott megkeresni. Most pedig ... — .. . most 850—900 koronát kapok pénzben havonta, és a kenyérkém már amellett megvan. A 20 mázsa búza, az öt zsák árpa és a 6 mázsa kukorica. Ilyen felsorolás után úgy tűnik fel, mintha a szövetkezeti parasztok anyagi ellátottsága ebben a faluban nem kárpótolná azt az igyekezetet, amellyel a szövetkezet gazdálkodását nap mint nap előbbreviszi. Ezen azonban módosít még egykét számadat, amely a község közepes ellátottságát bizonyítja. Az elmúlt télre például közel 350 sertésvágási engedélyt adott ki a helyi nemzeti bizottság. Emellett a jó ellátottság mellett szól az a tény is, hogy a helyi üzletek jelentős forgalmat tudnak lebonyolítani. Van a községnek két 'fűszerüzlete, kocsmája, hentesüzlete, textil-, divatáru-, cipó- és bútorüzlete, egy borbély műhelye és egy falatozója. (Csak az egyik füszerüzletben 10—12 000, a a textilüzletben 80—90 000. a hentesüzletben 40—45 000, a falatozóban 30—40 000 koronás havi forgalmat számolnak átlagosan.) Ha az életkörülmények kifejezője lehet, akkor azt is meg kell még említeni, hogy mintegy tizenöt fiatal végzi középiskolai tanulmányait ebből a községből A tudósításban egyetlen faluról írtam, meg sem kísérelve a látottakat általánosítani, vagy más községek viszonyaival öszszehasonlítani, hiszen ezek helyenként másképp és másképp módosulnak. Fontosnak csupán azt tartottam, hogy a falu eleven egységére s egy-két jelenségére irányítsam azok figyelmét, akik hivatottak a számunkra annyira fontos falusi munka elbírálására és irányítására. Ami a községet illeti — az olvasóban is kialakulhatott ez a nézet —, jövőbeli élete teljesen lakóinak szorgalma és kitartása szerint alakul, mert minden feltétel megvan az egyének és az egész község boldogulásához. "V