A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-02 / 1. szám
I MELBOURNEBEN FELLÁNGOLT AZ OLIMPIAI TŰZ T/~ étezerhétszázhúsz évvel ezelőtt, azaz időszámításunk előtt 776-ban a dél-görögországi Peloponnézosz nyugati partjai közelében nagy vetélkedést tartottak, melyet azóta is, színhelye után, olimpiának neveznek. A bájos Apheios-völgyben, az olajfákkal borított Kronos-hegy tövében terült el a stadion és a feljegyzések szerint az első olimpia győztese Koroibos volt ő nyerte meg a műsor egyetlen számát, a 192 méteres futást mely táv megfelelt a pálya kerületének. Később egyre bővült a műsor és i. e. 468-tól 400-ig, az olimpiák aranykorában, tetőfokra hágott a játékokat övező fény és pompa. Összesen 238 olimpiára került sor. Időszámításunk után 393-ban már nem tartották meg az esedékes vetélkedést. Theodosius római császár megtiltotta a játékok megrendezését. Zeusz oltárain az áldozati füst nem szállt többé az ég felé és csend borult Apheios völgyére, melyet a pusztulás követett. Most hatvannégy éve, hogy a francia Coubertin kezdeményezésére'felújították ezerötszáz éves álmából az olimpiát. A testnevelés ápolása és fellendítése érdekében, de főleg a népek közötti barátság megszilárdítására elhatározták, hogy a hellén olimpiák mintájára négyévenként nagy vetélkedéseket rendeznek s egyúttal úgy döntöttek, hogy az ókori olimpiai játékok hazájának fővárosában, Athénben tartják meg az első újkori játékokat. „Kihirdetem az első újkori olimpia kezdetét! Éljen a gyülekezet, éljen a görög nép!u — ezekkel a szavakkal nyitotta meg 1896. április 5-én az akkori görög király a versenyeket, felhangzott az olimpiai himnusz, eldördültek az ágyúk és felrepültek a békegalambok... Aztán sorrendben Párizs, St. Louis, London, Stockholm, Antwerpen, ismét Párizs, Amsterdam, Los Angeles, Berlin, újra London és négy évvel ezelőtt Helsinki volt az olimpia színhelye. így érkeztünk el Melbourneig, ahol november 22-én gyűlt lángra az olimpiai tűz, melyet Görögországból bányászlámpában repülőgép vitt az ausztrál Cairnsbe, onnét pedig váltófutással hozták a játékok színhelyére. Az ünnepi megnyitás napján pedig hetvennél több ország közel ötezer sportolója vonult fel, majd megkezdődtek a vetélkedések, melyek december 8-ig tartanak. Az utolsó műsorszám az olimpiai labdarúgó-torna döntője, ezt pedig követi a játékok ünnepélyes bezárása. Azonban pályákon kívüli versenyszámok is tarkítják az idei olimpiai játékok műsorát. Melbourneben udvariassági versenyt rendeznek, hogy a külföldi vendégek láthassák: Ausztráliában nemcsak jó futók és úszók, de illemtudó emberek is élnek. Díjakkal jutalmazzák a legudvariasabb elárusítót, pincért, vagy gépkocsivezetőt, de a rendkívüli számokhoz tartozik az óriási méretű kerti ünnepség is, melyet Melbourne város vezetősége a sajtó, film, rádió és televízió tudósítói számára rendez. Kerek ezer embert várnak erre a baráti összejövetelre. Melbourneben egyébként eddig még sohasem tapasztalt gonddal végzik a versenyeken elért időeredmények megállapítását. A svájci Bielben levő Ómega-gyárból származnak a pályák céljában felállított időmérő készülékek. A másodperc századrészéig terjedő pontossággal működő gépek kezelését technikusok végzik, akik valamennyien rendelkeznek a szükséges hidegvérrel és összpontosító képességgel. Az olimpia idejére is „száraz" marad Melbourne. A város vezetői közül többen a fennálló törvény enyhítése mellett foglaltak állást, de Victoria állam miniszterelnöke nem állt pártjukra s így maradt a záróra, mely az üzletekben 18 órától, a vendéglőkben pedig 22 órától kezdve tiltja a szeszes italok árusítását. A törvény azonban kivételeket is ismer. „Zártkörű” társaságra nem vonatkozik a rendelet, tagjai éjfélkor is emelhetik poharukat egymás egészségére s hír szerint egy-egy győzelem megünneplése alkalmából az illető ország vezetői este 10 óra után sem ittak szódavizet... A mostani melbournei vetélkedés — hogy végül erről is szóljunk — az „óriások” olimpiája. Számos sportágban több versenyző is akad, aki két méternél magasabb, félszáznál több meghaladja az egy méter kilencvenötöt és további ötven csak kevéssel alacsonyabb. Statisztikai adatok segítségével megállapították, hogy eddig egyetlen újkori olimpián sem vett részt ennyi „nagy” ember, ami nem véletlen, hiszen már a múltban is szerepet játszott a testi adottság, sőt egyes versenyszámokban a kiváló eredmény előfeltétele volt s ez a felismerés ma szinte döntő szerepet játszik. Az olimpiai játékok egy hét múlva véget érnek. Négy év múlva pedig, 1960-ban Róma van soron. Melbourne után ott lobog majd két héten át éjjelnappal a világot átfogó vetélkedést hirdető tűz ... (— i) Tíz nappal ezelőtt kigyúlt az olimpiai láng a melbournei stadionban s fénye mögött elvesztek az alig néhány hete még vészesnek tűnt fellegek. A különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok fiai és lányai igazi sport szellemtől áthatottan folytatják nemes vetélkedésüket az olimpiai bajnok büszke címéért, de ami ennél sokkal fontosabb, megismerik egymást, összebarátkoznak s ezzel a nemzetek közötti megértés útját egyengetik. Az olimpiai szabályok egyik új, az idén javasolt szakasza és annak magyarázata többek között ezeket mondja: az olimpiai játékok személyek közötti vetélkedések, amelyek az egész világ ifjúságának boldog ünnepét jelentik. Az atléták legjobb tudásuk szerint küzdenek és.. . ha erre képesek, győznek. Azoknak, akik egy versenyben alulmaradtak, együtt kell örülniök a győztessel. Az olimpia nem nemzetek közötti versengés, s ne is legyen azzá soha, mert ez ellentmondana az olimpiai mozgalom szellemének s az olimpiai gondolat bukását jelentené. Ezért nincs hivatalos elemzés, s minden nyilvánosságra hozott pontértékelés az egyes nemzetek eredményeiről érvénytelen. Ha azt akarnák, hogy az értékelés a tényeknek megfelelő legyen, úgy azt pontosan mérlegelni és elemezni kellene, mert hiszen nyilván igazságtalan volna a maratoni futás, vagy a tízpróba győztesének ugyanannyi pontot elismerni, mint egy ügyes tornásznak, vagy pisztolylövönek. Ezen túl azonban helyes volna minden egyes ország lakosságának számát tényezőként tekintetbe venni. Ha ugyanis komoly elemzést végzünk, rá kell jönnünk, hogy több kis ország lakossága számaránya alapján személyenkénti átlagban több olimpiai érmet nyer, mint a nagy nemzetek. A nemzeti büszkeség indokolt, de sem az olimpiai játékokból, sem bármily más sportversenyből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egyik politikai rendszer előbbre való a másiknál, vagy hogy valamely nemzet felette áll a másiknak. A játékok egyik célja a kölcsönös megértés és a jóakarat szellemének megteremtése az egész világon. Minden olyan törekvés tehát, amely arra irányul, hogy egyik nemzetet a másikkal szemben kijátssza — határozottan elítélendő. Az atimpiai mozgalom igyekszik a föld összes nemzetei közötti barátságot megteremteni és elmélyíteni. A nemzetközi Olimpiai Bizottság tehát elutasítja mindazokat a kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy az olimpiai játékokat politikai célokra használják fel. Ogy véljük, a sportemberek óriási többsége — s különösen a mai politikai helyzetben — örömmel üdvözli a nemzetközi Olimpiai Bizottságnak ezt az intézkedését, amellyel az olimpiai játékok politikai kihasználását igyekszik kiküszöbölni, s — egy-két jelentéktelen incidenstől eltekintve — az olimpia részvevői mindeddig Melbourne-ben is hűek maradtak az olimpiai eszméhez. Itt-ott hallunk ugyan disszonáns sajtóhangókat is, amelyek a sport politikamentességét hangoztatják, de ugyanakkor igyekeznek egyes nemzetek fiait a közelmúlt politikai eseményeivel kapcsolatban egymás ellen uszítani. Ezek a hamis hangok szerencsére süket fülekre találnak Melbourneben s elenyésznek az olimpikonok s a százezernyi néző őszinte szívből jövő, s harsány hangon megnyilvánuló emberszeretete, békevágya megnyilvánulásában. Az olimpiai játékok még teljes hévvel folynak s még korai volna arról beszélni, melyik nemzetnek sikerült a legtöbb olimpiai érmet megszereznie. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes jogát mindenkinek el kell ismernie abban a tekintetben, hogy az egyes nemzetek között hivatalos pontértékelést nem végez maid, de viszont senki sem kifogásolhatja, ha az olimpia befejezése után az egyes országok a maguk belső ügyeként bizonyos összehasonlítást, vagy ha úgy tetszik, értékelést végeznek, amely sikerük esetén a népi öntudat egy bizonyos formájában meg is mutatkoznék. Mi reméljük, hogy az olimpiai játékok befejezése után is azt mondhatjuk majd: Melbourne nemcsak azt új olimpiai csúcsok számával, tehát sport szempontból állta meg a helyét, hanem teljesítette legfőbb hivatását is, elősegítette valamennyi nép fiainak kölcsönös megértését és egymás iránti jóakaratát, s ezzel a béke ügyét szolgálta. ^ 19 Az olimpiai eszmének érvényesülnie kell
