A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-02 / 1. szám

Újházi Ede és a Britannica

Ojhăzi Ede elmerülten sétált a Dunaparton. Szembejött vele egy rég nem látott ismerőse, akit azonban a mester cseppet sem kedvelt. Az ismerős örömteli mosolygással tartott feléje:

— Jó napot, Mesteri Rég nem találkoztunk. Fogadjunk egy Británnica szivarba, hogy nem ismer meg!

0jházi benyúlt a zsebébe, kihúzott egy Britannicát, s odaadta rég nem látott ismerősének:

— Uram, maga megnyerte a fogadástl — s azzal tovább sietett.

De nehéz nyelv a magyar

Százegynéhány évvel ezelőtt Elsler Fanny, a világhírű táncosnő Budapesten vendégszerepeit. Méghozzá a régi Nemzeti Színházban, amely a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán állt. Minthogy magyarul egy kukkot sem tudott, egyik este a „Yelva” c. némajátékban lépett tel. Szerepe szerint a néma lány egyszer megszólal és két szót mond magyarul. Imádója kérdésére, hogy szereti-e, ezt kellett felelnie:

— Örökre...

Aztán a mellette álló bátyja nyakába borult ezzel:

— Bátyám!

Az imádót Hegedűs Lajos költőszínész alakította, akinek több színműve ment a színházban. A néma leány bátyját Szentpétery Zsiga, a vígjátéki hős játszotta.

Két napig próbálták a két szót beleverni az idegen ajkú színésznő fejébe, de nem ment. Mindent mondott szegény: irikra, börögre, ürge, — patyián, batiám, batytyan, csak éppen azt nem mondta, hogy „bátyám”. Lesz, ami lesz, gondolták és az előadás nagy sikerrel le is zajlott.

Hegedűs lángoló szerelemmel kérdezte meg Elsler Fannyt:

— Szeretsz?

Mire a táncosnő teli érzéssel ezt kiáltotta:

— Ökör te'

Azzal Szentpétery.mellére borult ezzel a szóval:

— Pávián!

A nézőtér tombolt, Fanny kecsesen meghajolt...

A derék Vihar fi

Toldy István a múlt század hetvenes éveinek hírlapírója, egyik színi kritikájában nagyon lerántott egy fiatal színészt, aki emiatt megsértődött és párbajra hívta ki Toldyt. A kritikus kijelentette, hogy nem volt szándékában az ifjú színészt megsérteni, csupán színészt játékát bírálta. Ennek bizonyítására a következő nyilatkozatot adta jószándékának igazolásául.

„Viharfi úr éppen olyan derék ember, mint amilyen rossz színész, Viharfi úr tehát a legderekabb ember a világon."

Nem láttatok még valami hasonlót?

...nem jössz ki rögtön?

Én erre nem így emlékeztem ...

Egy nyárspolgár képekben