A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
NÉPNEVELŐ MUNKÁNK n. NÉPMŰVÉSZETI CSOPORTOK Népművészeti csoportjaink aktivizálása terén, illetve a Csemadok-napok rendezésénél a kassai kerületben mutatkozik a legnagyobb lemaradás. Mi ennek az oka ? — hisz a kerületi vezetőtitkár a népművészeti munka szakaszán valamennyi munkatársunk közül a legnagyobb szaktudással rendelkezik. Véleményünk szerint az ok a szervezeti élet lazaságában gyökerezik, vagyis abból ered. hogy a kerületi vezetőségnek mindmáig nem sikerült megteremtenie a kerületi és a járási, valamint a helyicsoportok vezetősége közötti szoros kapcsolatot. De a kassai kerület munkáját befolyásolja a borúlátó hangulat is. Ez onnan ered, hogy túlzottan a színvonal kérdését helyezik előtérbe, s mivel az általuk elképzelt színvonal megvalósítására nem rendelkeznek alkalmas szakemberrel, így hiábavaló törekvésnek tartanak minden erőfeszítést. A kassai elvtársaknak be kell látniuk, hogy többet ér a gyengébb, kezdetleges műsor a színvonalon és a szakkáderhiányon való meddő rágódásnál. Tudósítsák mindazok a munkatársak, akik népművészeti munkánk fejlesztése érdekében mindmáig semmit sem tesznek, csupán a szakkáderhiányon rágódnak, hogy a csehszlovákiai magyar kultúrát mi, csehszlovákiai magyar dolgozók, kultúrmunkások vagyunk hivatva megteremteni, még akkor is, ha kezdeti nehézségekkel küzdünk. Hogy ezek a nehézségek legyőzhetők, azt a példák egész sora igazolja. Bizonyítják ezt a rimaszombati, pozsonypüspöki, kisgyarmati, lelédi, dunamocsi és deméndi együtteseink valamint a komáromi, egerszegi, érsekújvári, rimaszombati és a rozsnyói énekkarok j példái, kiemelkedő eredményei. Látjuk, hogy akkor, amikor egyesek szakemberhiányról beszélnek, az állításuk szerint nem létező szakemberek gyönyörű dolgokat alkotnak, hagyományokat tárnak fel, nagysikerű bemutatókat rendeznek. Miért? — mert akarnak, tanulnak és szívvel-lélekkel dolgoznak. •Nagyobb gondot ' kell fordítanunk a népművészeti és színjátszó csoportok fejlődésének elősegítésében. Ezzel a céllal építettük ki az instruktorok széleskörű hálózatát, akik ebben az évben a Csemadok, a jövő évben pedig a kerületi népművészeti tanácsadók irányítása mellet közvetlen segítséget nyújtanak csoportjainknak. Népművészeti vonalon működő szakoktatóink ténykedésének főleg arra kell irányulnia, hogy előadásokkal felkeltsék helyicsoportjaink tagságának érdeklődését a haladó népművészeti hagyományok iránt és megismertessék tagságunkat a hagyományok feltárásának és ápolásának módjával. Célunk, hogy a népművészeti hagyományok feltárására indított mozgalmat tömegalapokra helyezzük. A népművészeti hagyományok feltárásával ugyanakkor el akarjuk érni azt is, hogy népművészeti csoportjaink műsorszámai ne átvett, Magyarországról importált népi táncokra és népszokásokra, hanem hazai talajból fakadó, a csehszlovákiai magyar nép sajátságos tulajdonságait visszatükröző haladó hagyományokra, népszokásokra és táncjátékokra épüljenek. SZERVEZETI ÉLET A szervezeti élet kérdéseit érintve el kell ismernünk, hogy az utóbbi időben bizonyosfokú lazaság észlelhető sorainkban. Nem olyan szervezett a Csemadok ténykedése, mint pár évvel ezelőtt volt. Hiba, hogy a legtöbb helyicsoportunknál nem tartanak vezetőségi üléseket, s így ezeknek a helyicsoportoknak ténykedése, ami sajnos a legminimálisabbra korlátozódik, — rendszertelen és tartalmatlan. Vannak járásaink, ahol több hónapon keresztül egyetlenegy taggyűlést sem tartottak helyicsoportjaink. Szinte megmagyarázhatatlan, miért e visszaesés. Hogy miért nem foglalkoznak kerületi és járási vezetőségeink egyesületünk tagságával? Annál is inkább nehéz ezt megérteni, mert az elmúlt évben járási és kerületi vezetőségeink részéről szinte általános követelésként vetődött fel a rendszeres taggyűlések bevezetésének kérdése. A taggyűlések elhanyagolásában látták munkatársaink a népnevelő munkánkban mutatkozó hanyatlás okát. Előző választmányi ülésünk mérlegelte már ezt a kérdést, és határozata értelmében feladatul kapták egyesületünk összes szervei a tagsáygal való fokozottabb törődést, taggyűléseken keresztül a tagság neveléséről való fokozottabb gondoskodást. Nem teljesítettük központi választmányunknak ezt a határozatát. S bár a nyári időszak erre nem is volt legalkalmasabb, mégis jogos bírálat illet a mulasztásért bennünket és mindazokat, akik nem törődtek helyicsoportjaink szervezeti életével, s akik elhanyagolták tagságunk nevelését. Mi mindannyian felelősek vagyunk helyicsoportjaink munkájáért. Mi mindannyian vállaltuk, hogy a magyar dolgozók között végzendő népnevelő munkánkkal, s azon keresztül, hogy csoportjaink szervezeti életével, s akik elhalesztjük, segítjük a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedését. Éppen ezért okulnunk kell tapasztalatainkból, de okulnick kell kerületi és járási vezetőségeinknek is. Össze kell fognunk mindazoknak, akikben csak egy kis szikrája él a felelősségérzetnek, s az évzáró közgyűlések alkalmából mindent meg kell tennünk, hogy a vezetőség átszervezésén keresztül új vérkeringést vigyünk be az egyhelyben topogó, tétlen helyicsoportjaink életébe. Ez lesz a biztosítéka annak, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra gyorsabb ütemű kibontakozásnak indul. Befejezésül még annyit, hogy a napjainkig elért eredmények feljogosítanak bennünket arra, hogy bizakodóan tekintsünk jövőbeni munkánk elé, ami még szebb eredményeket hoz, ha mindannyian a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szellemében fokozottabban fejlesztjük és terjesztjük virágzásnak indult szocialista kultúránkat. Pathó Károly a Csemadok központi titkára beszámolójából A Paris-Presse Intransigeant cikke szerint a fajelmélet legbuzgóbb apostolai ma Dél-Afrikăban élnek. Korlátoltságban és faji gyűlölködésben, arisztokratikus gőgben és misztikus megszállottságban a dél-afrikai fasiszták túltesznek még amerikai eszmetársaikon is. A dél-afrikai fajelmélet híveinek leleményessége határtalan. A legképtelenebb agyszüleményekkel igyekeznek a fehérek és a négerek közé korlátokat emelni, azt bizonygatva, hogy a fehér faj felsőbbrendűségének biológiai okai vannak. Mit számit előttük az, hogy a világ valamennyi tudósának egybehangzó véleménye szerint a néger vér és a fehér vér között nincs semmiféle különbség, legfennebb a vércsoportok közötti eltérések lehetségesek az azonos fajhoz tartozó egyedek között. A dél-afrikai orvosok egyesületének tanácsa fütyül az ilyen tudományos „előítéletekre" Elhatározta, hogy a véradó központokban ezentúl külön kell kezelni és címkézni a fehérek vérét a néger véradók vérétől. Nehogy véletlenül a néger vér „beszennyezze” a fehéreket a vér átömlesztésekkor. Az orvosok többsége az intézkedés hallatára heves tiltakozást jelentett be. E tiltakozás hatására az orvosi tanács kénytelen volt elállni eredeti tervétől, nevezetesen attól, hogy a néger véradók vérét fekete címkével jelöljék meg. Eszerint a néger vért tartalmazó edényekre ezentúl nem ragasztanak semmiféle címkét. A címkézés ezentúl csak a fehérek vérét jelöli meg, minden felirat nélkül. Ennél több „engedményre" nem volt ■hajlandó. Az orvosi tanács tisztelt tagjait még a gúnyos megjegyzések sem tudták megingatni elhatározásukban. Pedig egy dél-afrikai orvos így érvelt: „Miért ne címkézzük a vért talán a véradók nemzetisége után? Az angol vért „E” betűvel, a dél-afrikait „A” betűvel, az ázsiai vért tartalmazó kémcsöveket sárga cédulával, a kommunisták vérét vörös címkével és végül a nemesi származásúnkét kék címkével. így aztán biztosan elkerüljük a vérkeveredést! így tehát a dél-afrikai fehér állampolgárokat a fajelmélet dicső apostolai megmentették attól a „veszélytől", hogy netalán néger vért ömlesszenek át ereikbe. Persze lóvérből készített gyógyszer-kivonatokat ezentúl is használni fognak. Gyermekeiket pedig majomvérböl készített oltóanyaggal oltják be a gyermekbénulás ellen. Nyilván ezeknek az állatoknak a vére nem szennyezi be ókét, nem veszélyezteti felsőbbrendűségüket. Akaratlanul is az ötlik agyunkba, hogy a fajelméletet hirdető dél-afrikai fehérek nem túlságosan biztosak tényleges felsőbbrendűségükben. Ezért terelik, jó fasiszta módra, vérségi térré a dolgot, hogy önmaguk előtt is igazolják uralkodó szerepüket, , az „isteni" jogot u fékét ebórű lakosság elnyomására. \ Véradás faji alapon
