Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
10 tette is azzal pártfogását és bőkezűségét,1 s ez által nemcsak elismerte annak létezési jogát, hanem egyszersmind eszközölte továbbra is fennmaradását,(minélfogva csak végzetes elfogultság lehet hívője és hirdetője ama balvélekedésnek, mintha azon ténynyel, hogy István a pápa által ajándékozott koronát fejére tette, az állam és róm. kath. egyház egyszerre egy áttörhetlen szent egységgé lett volna, s azontúl a magyarföld lakosainak csak ezen egység kötelékében lehetett volna idvezülni. A menynyire a történelemből okulhatunk, ily nagy átalakulás nem egy-két évtized, hanem századok munkája; a ránk maradt gyér adatok nyomán pedig bizton mondhatjuk, hogy István király állama keresztyén volt a római egyház külső berendezése s a keleti egyház tanai szerint. És igy maradt közelebbi utódai alatt isAKirályi intézkedések mutatják, hogy sok dologban, mint pl. az úrvacsora és böjtölés módját,2 s a papok házasságát3 illetőleg inkább a keleti egyházzal, mint Rómával tartott az ország. A magyar nemzet legelső patronusa, a kegyes László király után azonban rohamosan változtak a viszonyok. 'A pogányságtól szabadult, s a királyi dús adományozások és a nemzetet dúló belviszályok közt a gyenge királyok alatt befolyásukat fokozódó mértékben érvényesítő pápák támogatása folytán nagy tekintélyre és hatalomra emelkedett római egyház tanaival és intézményeivel mindinkább előtérbe lépett, s a keleti egyházat, melynek — úgyszólván — ölében nőtt fel és erősödött meg, kezdte háttérbe szorítani. Magába olvasztani azonban nem volt képes, s annyival kevésbbé, mert annak a római zsarnokságtól idegenkedő híveit meggyőződésükkel összhangzóbb vallási mozgalom ragadta csakhamar magával. A franciák örökérdemü előreformátora, Wald Péter, az üldözések elől Csehországba menekülvén, innét hozzánk is küldött 1 Querfurti Brúnót, kit a pápa egyenesen a keleti egyház hívei megtérítése végett avatott püspökké s küldött Magyarországba, 1006-ban kiutasította országából. lU2ö-ben a veszprémi völgyben klastromot alapított görög apáczák számára; Konstantinápolyban pedig pompás templomot építtetett. (Brúnó panaszlevele Giesebrecht: Kaisergesch. II.: 192,1. Szerdahelyi: «Dipl, graec. S. Stephani. Budáé 1804. 30. 1. — Legenda S. Steph. major. Cap. 11») 2 Az 1092-ben László király elnöklete alatt tartott Szabolcsi szentzsinat végzései között ez áll: «Bigamos presbyteros et Diaconos, et viduarum vei repudiatarum maritos jubemus separari; eos verő, qui noluerint illicita conjugia dimittere, secundum instituia canonis degradări.» (S. Lad. Deer. I. c. 1.) Ezen végzés Kálmán király állal is raegerösittetett ily módon: «Bigami et viduarum vei repudiatarum mariti presbyteri a conjugiis cessent illicitis, vei a eléri excludantur consortiis.» Dec. I. c 69. 3 «Latini, qui Hungarorum consvetudini legitimae consentire noluerint, scilicet: postquam Hungari carnes dimiserint, ipsi iterum in secunda et tertia feria comederint, si se nostrae consvetudini meliori (ez a jobb szokás a görög volt) non sentire dixerint, quocunque volunt, eo vadant: pecuniam verő, quam hie acquisiverint, hie relinquant, nisi forte resipuerint.» S. Lad. Deer. I. cap. 32.
