Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
90 lépett időnként egyházkerületébe az ügyek menetének megtekintése s a helyben elvégezhető bajoknak elintézése végett. Személyesen látó és intézkedő gondosságának volt is láttatja, mert dicsekszik: „Mi köztünk szép rendtartás vagyon, falukban és városokban és egyező szép emberséges becsület mind az egész községtől; és nem is tudom, melyik város vagy falu avagy tanító merne vakmerőképen ellene járni, a mi artiku- 1 asunknak, mivel hogy mindenek jól tudják, hogy énnékem sokféle leveleim vannak a hatalmas vezérektől, török és magyar nyelven megirattatván és megpecsételhetvén.“ Simándi sűrűn emlegeti leveleiben a győzhetlen császártól és hatalmas vezérektől neki adott leveleket;1 velük erősité engedelmességet parancsoló és követelő szavát, s általuk bátoritá a kormánya alatt levőket. S valóban e levelek nagyon sokat használtak a püspöki tekintély emelésére és egyúttal mind neki, mind átalában a tanítói rendnek biztosítékul szolgáltak, „hogy őket senki ne háborgassa, se török, se jobbágy, se senki, hanem tisztükben eljárhassanak“. () maga e levelekkel fölfegyverkezve lépett ki a rá figyelmező tartományba és ezeknek védelme alatt jelentek meg prédikátorok a zsinatokon, melyeket — hogy a jó rendtartás megmaradhasson — évenkint most itt, majd amott tartott és a melyeken a falu vagy város költségén mindenkinek — ha magát tisztességes és elég okkal meg nem mentheté — hivatalvesztés terhe alatt meg kellett jelenni az egyház aedilisével vagy más emberrel. E synodusokon eskették föl a Seniorokat és Senátorokat, vizsgálták meg az uj prédikátorokat, hogy jól tanultak-e, s azután a megszabott formulák szerint megesketvén és kézrátétellel ordinálván úgy Írták be őket az eklézsia könyvébe.'2 I A synodusokon tettek a Seniorok írásbeli jelentést a visitatiójukról, a prédikátorok fogadása vagy elbocsátása felől, vagy valami erkölcstelensége felől és mindazokról, a miket o kegyelmek maguk el nem végezhettek. A synodus előtt jelentek meg jó tanúsággal és készülettel a maguk igazságuk 1 Későbbi följegyzések után tudjuk, hogy Simándi kezei közt a következő levelek voltak : l-o a ugos Muráth basáé. 2-o a ngos Ali basáé (1614) 3-0 Karakos Mehemet (1618—1621) basáé. 4-o Murtaz&n (1626—1630) vezéré. 5-0 Vezir Azem Mehemet (1630—1631.) pasáé. 6-o a ngos Musza (1631.—1634.) basáé. 2 Az examen után mondatni szokott imádság, az ordinándusok esküje és a kézrátétel alkalmával hozzájuk intézett rövid kibocsátási orátió olvashatók a Simándi codexben. Ezen papavatási formulák csak rövid ideig voltak még ezután használatban, mert az a,lsó-duna>melléki egyházkerület is elfogadván s majd Paksi György püspök idejében magyarra fordítva, saját költségén ki is nyomatván a samariai egyházkerület által 1623. szeptember 13-án Komjáton hozott kánonokat: az ebben előirt formulák vétettek át és használtattak 1815-ig, a mikor a Gyömrőn tartott consistoriumban a Báthori Gábor püspök által fogalmazott papavatási minták fogadtattak el.
