Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

354 Mindazáltal, hogy ilyen csendes békességgel el ne biznánk magunkat, vagy hogy annál inkább őriznénk s becsülnénk ezt: két Ízben esett rajtunk ilyen agyarkodó kisértet: 1-ör 1758-ban az akkori V. Ispán templomunkat elzáratni akarta, T. boldo­gult Varsányi uram vádolásából. 2-or 1760-ban 25. octobr. Dominalis székre citáltattam én és a hallgatók. Ezek ugyan különös polgári dolgokért is, azzal együtt inhibeáltatván az uraság erdejéből nekem adandó tüzi-fától, mintha abból nekem nagy jövedelmem volna; sub praetextu ergo Focalium én is citáltattam, de azonban minden rendbéli fizetésemet is törvé­nyesen tudni s le is Íratni kívánták, tudakozván azt is, ha ugyan ezek így vagynak-e tudva a mi Püspökünknél is. Ebből kitetszett, hogy vagy igen sok jövedelmem felől gyanakodtak, vagy ezalatt kevés eklézsiánknak elfogyatásáról mesterkedtek, a mint igaz is, mert ezután maguktól hallottam. De egy a székülők közül fővebb, szelíd, okos és becsületes, jelen ott nem létemben azt tanácsolta a többinek: „Ne bántsuk, mert megpanaszolja a püspökjöknek, ez a királynak, a melyből félő, hogy rossz ne következzék reánk“; talán Esdi*. 6:11, de valósággal azért lett így. Solt. 105: 14—15. A több idevaló eklézsiácskák csendesebben laknak. Harasztiban az elmúlt esztendőnek végin, azaz Novemberben a mi részünkről egy szép templom szenteltetett föl. Kórógyon is a Ngs szerémi V. Ispán úr nemcsak megengedte, hogy a templom romladozását építsék, hanem parancsolta is, hogy kőből rakják íundamentomát. Ehhez szomszédos rác, de refor­mata tordincei árva eklézsia jó reménységgel várja az ő hold­juknak hosszas fogyatkozás után lejendő megújulását. Ezek nem értik ugyan a magyar tanítást kettőn vagy hármon kivül, mégis szépen tudnak, keveset, de iól hisznek, állhatatosok val­lásukban. Igen kevés vagyon, a ki a Miatyánkot, Hiszekegyet és Tízparancsolatot ne tudná. A magyarul hallott prédikációt egy Josity Illés nevű értelmes, öreg jámbor, nekik haza mene­telekben rácul elmondja. Ez régen Rétfaluban tanult Pöesist és Dialectikát, igen kegyes, buzgó ember, a sz. Írásban fog­­lalatos és tudós. Ez a Dicséretből és Soltárból énekeket szo­kott írni rácul, azon nótákra; — én nekem is megvannak s ha az időm több lett volna, küldhettem volna. Caetero ennyi hosszas és unalmas írásomról szeméremmel megkövetvén, ésmeretlen lévén, T. Superintendens uramat, ha érténdem ezt jó néven vétettetni, ezután szorgalmatosabb leszek az ilyen tisztünkbeli lelki curiositással szolgálni. Maradok Rétfalun, 1769. 28. íebr. Tiszteletes nagy érdemű Superintendens úrnak alázatos szolgája, a lelkiekben fia, testiképen is méltatlan leg­kisebbik attyafia Dömény József. R. E. T. m. k.

Next

/
Thumbnails
Contents