Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

*23. Rét falu és Tardafalva. Katalógusunk a Drávántuli ref. egyházak közül már csak Haraszti, Szent-Lászlö és Kórógyról emlékezik. Hogy azonban a rétfalui egyház is még folyvást tartotta magát, s Tardafalván sem aludt ki az evang. vallás világa : bizonyság az alábbi két levél, melyeket, mint kútfői becscsel bírókat s egyéb tekintetben is érdekeseket, közölni jónak látok.

I.

Tiszteletes Superintendens Uram !

Régen igyekezem együgyű levélírásommal Iliit iából megtisztelni Tiszt. Superintendens uramat, de most teljesítem, elhitetvén ezt is magammal, hogy talán nem leszen kelletlen s unalmas, kivált hogy ily messzünnen idegen tartományból lehet tudni, még pedig oly dolgokat, melyek Tiszt. Superintendens uramnak Inspectiójára tartoznak, úgymint a maga Dioecesiséből, s annak is Horizonjából. Tudniillik a magyar Izraelnek és Sionnak épen a szélin, ott is pedig többire a legféleimesebb s veszedelmesebb perifériáján azúr Jesus kedves nyáját negyedmagammal legeltetem, — nem drága lévén nekem életem is, kész volnék Bithiniáig is menni, ha az Istennek lelke engedné és segítene.

De ha ilyen félelmes is ez, az igen közel levő Törökökre, körülöttünk lakó Haramiákra és más sokféle nemzetségből s vallásból álló rosszakaróinkra nézve: mindazáltal azoknak batalmasabbjait az úr Isten jóakaróinkká tevén, még eddig békességünk volt Mlgos földesurainktól és a Tts Ns vármegyétől, a kik t. i. vallásunk gyakorlásának szabadságát nemcsak megengedték, hanem segítették s terjesztették is. Mint Ngos Fő-Ispán Mark Sándor Pejatsevits földesurunk 1756-ban templomunknak kőből lett építésében; — azután következő Nsgs Pejatsevits József (Avunculus Decessoris) zsindelyeztetésében, harangok hozattatásában; Tts V. Ispán Adaniovics János uram székek csín áltatásában. Sőt mind a két részről Tts Szeréin vármegyével együtt a közelebb, azaz 1764-ben folyt Diaetán itten levő kevés református magyaroknak a Decretumok, Statútumok és Statusok miatt majd elolvadandó lelki békességeket oly kegyesen és hasznosan propugnálták s meg is nyerték ideig, mint L. Cyrusok (efflcacius sane, hac quidem in parte praeflscine scripserim, quam Sp. ecclesiarum nostrarum Curatores) mint megtetszett e dolognak kimeneteléből, ismét maguknak ezen Uraknak nálam is szóval és levéllel tett vallásokból, a melyet is pro futura Cautela et certitudine, ime accludáltam. „Emlékezzél meg rólok, én Istenem, e dologért, és kedvezz nekiek a te kegyelmességednek nagy volta szerint.-' Neh. 13.

Földváry: Adalékok II.

23