Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
323 a vallásgyakorlat csak tanító tartásra szoríttatott. A temetési ügyet ekként panaszolják el: „Tekintetes Nemes Vármegye Érdemünk felett való kegyes Patronus uraink! Mély alázatossággal és egyszersmind siralmasan kényteleníttetünk a Tts Ns vármegyének kegyes könyörülő színe eleibe terjeszteni, minémü hallatlan eset történt velünk a közelebb mult Pünkösd innepén. Tudniillik minekutánna szombat estve azon innep előtt meghala Prédikátorunk, hétfőn a második napon lassan-lassan készülgettünk annak temetéséhez, minthogy a harmadikra hagyatott Tiszt. Örsi Péter uram temetése, — a midőn reggel ránk izent helységünkben plébános úr, hogy ő kegyelme halottunkat maga kívánja eltemetni és prédikálni, ezért magunktul vagy prédikátorainkkal, kik közül a biai (Devecseri Péter), pátyi {Szőnyi Balog István) és gyúrói (Pósffai János) az előbbi kajászó-szentpéteri prédikátorral, ki a megholtnak édes fia, és még egy Fábián nevű predikátorságra menendő, mostan pedig Bicskén tartózkodó ifjú emberrel nagyobb tisztességtételre szokás szerint megjelentek, — semmiképen eltemetni ne merészeljük. Mely izenetét értvén eö kegyelmének, elsőben egynehányan eskütteink bementek eö kegyelméhez, de vele semmit nem végezhetvén, hírt tettek az iránt fentemlített Prédikátor uraiméknak, kik is a biai — hasonlóképen a temetésre többekkel együtt általjött — nótáriust Ns Törpeni Józsefet újra beküldötték eö kglméhez, a ki megkérdené micsoda hatalommal vagy kinek a rendeléséből kívánna eö kg]me oly dologba bocsátkozni, a mely még eddig Isten kegyelraességéböl és uralkodó Felséges királyné asszonyunk anyai irgalmasságából, nemkülönben Tekintetes földesuraságunk kegyes jóvoltokból még eddig közöttünk fentlevő istenitiszteletünk közönséges gyakorlásának ily világos praejudiciumára és megrontására célozna. Melyre ő kglme — a mint értettük nevezett követünktől — azt felelte, hogy sem a Felséges királytól, sem Tts vármegyétől és földesuraságtól nem volna ugyan parancsolattya, mindazáltal a Tts (káptalannak instructiójához tartaná magát. Melynek bizonyítására valamelyes levelet is mutogatott előtte. Ezen nevezett Nótárius négy ízben fordult meg ezen dolog eránt eö kglménél és utoljára olyan izenetet vitt, hogy ha épen a predikállástól el nem akarna állani, inkább csak énekszóval, közönséges módon fogják temetni a halottat. Melyre osztán egyebet nem szóllott Plebánus úr, hanem hogyha úgy van, maga is el fogja kisérni. Azonban a templomban kihirdette hallgatóinak, hogy számosán a halottas 2L*
