Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
324 háznál megjelenjenek, és még az quartélyban levő német katonákat is eziránt megszólította. Ezalatt pedig mikor látták volna az részünkről való esküdtek, hogy a katholikns részen levő magyar biró házánál csoportoznak a német lakosok a quartélyos katonákkal együtt, elmentek egynehányan a helységbeli Ispán urunkhoz, kérdezvén okát azon sok nép felgyülekezésének és egyszersmind kérvén, hogy ő kglme mint uraság tisztje, parancsoljon a jobbágyoknak, hogy valami helytelen dolgot ne kezdjenek. Melyre eö kglme biztatott bennünket, hogy semmi olyas ellenkezéstől nem tarthatunk; mindazáltal hozzátette, hogy Plebánus úr dolgába nem akarna avatkozni, mivelhogy neki nem parancsolhat. Azonban délután elérkezvén a temetés ideje, mihelyt a mi embereink elvégezték volt az első harangozást, mindjárt a katholikus uraimék harangjokat is kezdték megvonni, melyet ugyan mi mindnyájan nem rendes harangozásnak, hanem lármázó félreverésnek tartottunk. Ezalatt megindult maga is Plebánus űr a ház felé, kétfelől a két katholikus bírótól és mesterétől kisértetve, egyszersmind pedig a sok nép is mindenfelől német katonákkal együtt oda tódult. Plébános uram egyenesen a koporsóhoz ment, a papi fejér gyolcsruháját mestere kezéből elvevén, magára venni kezdte, s egyszersmind pedig a vele való nép kezdette elnyomni a fejérnépet a test mellől és a koporsót körül állotta. Mely dolgot látván a mi elöljáróink és azt Ítélvén, hogy jobb leszen inkább a testet addig tartani, mig eziránt a Tts uraságnak hírt nem tesznek: vissza akarták a házba vinni a testet és azon szándékjokban a midőn a koporsóhoz nyúltak volna, Plebánus uram azt mondotta: „Aló !“ és mindjárt a felgyűlt nép külünb-különbféle kézbenvaló eszközökkel rájuk rohant és minden irgalmasság nélkül agyba-főbe iitöttek-vertek mindeneket, valakit csak értek a vallásunkon \ levők közzül. Ezt látván a jelenlevő Prédikátorok, kérték elsőben Plebánus uramat, hogy csendesítse meg a népet, azután a nem használván, a magunk feleit, hogy ők semmi erőszakot senkin ne tegyenek; és azzal megijedvén, ki egy-, ki másfelé közülök elszaladtának. Gyúrói prédikátor úr fentemlített Fábián nevű ifjúval együtt szaladott a mészáros házához. Ezalatt a lármázó nép a koporsó alá készített vivő fákat és a kirakott székeket szélyelkapkodták, az katonáknak is fegyverek villogtanak. Egy német lakos a megholtnak ugyan prédikátor flát torkon fogta és.ha meg nem szaJbaújították volna mások, kevésben mult, hogy meg nem fojtotta. Mások a mesterünket földre leütötték, s másokat is sokakat a földig levertek; vérben-fagyban és holtszámban
