Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
31.0 Gyanúságuk azért egyedül erre van, kit másként mások is rossz természetű házsártos embernek mondanak, hogy 5 gyújtotta löl mind a háromszor a tüzet, mely utoljára is elhamvasztá a templomot, paplakot, iskolát s melléképületeket 1779. jul. 5-én, 27 más házzal. Baracska.“1 *6. Pécsvárad. „Császári királyi apostoli Felség! Felséged trónjánál minden alázatossággal és alattvalói hódolattal könyörgünk azon okból, hogy mi Baranyamegyében Pécs-Váradon lakó helv. hitv. jobbágyok emberi emlékezetet meghaladó időktől fogva szabad vallásgyakorlattal, templommal és prédikátorral bírtunk mindaddig, míg circiter 40 évvel ezelőtt előbb prédikátorunktól, aztán oratóriumunktól s végre még temetőhelyünktől is megfosztanunk az földesuraság által, és pedig akként, hogy nevezett földesuraság oratóriumunk helyére a kath. plébániát, temetőnkbe pedig a szolgák vagy hajdúk hajlékát építtette. Ekképen aztán — nem tudni mi okból — a legszükségesebb helytől, a temetőtől is meg lettünk fosztva és kényszeríttettünk, hogy a domíniumhoz tartozó szomszéd Várkony község temetőjébe hordjuk járatlan utakon s ott temessük nagy terheltetésünkre és keserűségünkre halottainkat, holott előzőleg ezen szomszéd községbeliek nálunk — mint oratóriummal biró anyaegyházban — szoktak temetkezni. Miután pedig a nevezett szomszéd község temetkezési helye nemcsak nehezen megközelíthető, hanem már majdnem egészen meg is tellett, s nekünk azon szomszédokkal való közlekedés továbbra nézve meg is tiltatott: kénytelenek voltunk egyik lakostársunktól temetkezési helyül egy kertet készpénzen megvásárolni, de a melyet a dominium ugyancsak használni s a már ledőléssel fenyegető haranglábat renoválni vagy pedig újra csinálni semmiképen nem enged, dacára annak, hogy a kath. plebánusnak az egész stólát megfizetni kötelesek vagyunk. Midőn ezen bajunkban a megyéhez folyamodtunk, az Fölségedhez utasított és igazított. Ugyanazért alázatosan esedezünk Fölségednek, hogy hajdan bírt vallás-szabadgyakorlatunkat, predikátorinkat, s gyermekeink és ifjaink oktatására — hogy azok oktalan állat módjára ne nevelkedjenek — magyar iskolamestert, fából építendő haranglábat és helyben szükséges temetőt kegyelmesen engedni méltóztassék. 1767. Apr. 7. alázatos szolgái pécsváradi helv. hitvallású lakosok.“2 1 U. az. Sz, St köteg 11—19. sz. a. okmányok, templomépítési ügyben. A templom szakszerű terve és rajza mellékelve. 2 U. az P köteg, 186. sz. okin.
