Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
309 nem fogja, hogy számkivettetésüknek vége szakadjon. Folyamodványaik nem lettek felolvasva. A vizsgálat azonban megtartatott, de a mely az érsek javára szólván, a szerencsétlenek tovább is nyomorban és vigasztalás nélkül hagyattak és maradtak éveken át, minélfogva 1766-ban magánál az érseknél könyörögtek kegyelemért, nagy alázatossággal kérvén Foktőre való visszabocsáttatásukat, és ott maradt házaikba való visszaszálhatásukat. Könyörgő levelükre maga az érsek ezt irta: „Indorsata. A (’sire és Vastag kívül, kik a szerencsétlenségeknek okai voltak, a többieket, hogy vétkeket már megbánták, melynek büntetését türőséggel elszenvedték és engedelmességet fogadnak, különös hozzávaló könyörületességemből visszafogadom Foktőn kívül egyéb jószágomnak faluiba: Bogyiszló, Benedek, Úszód, Csanád, Szeremlébe és a Tiszttartó ilyeneknek szükséges helyet és tehetségek szerint mívelendő földeket osztani köteles legyen, engemet pedig megtudósítani, kit hová és mivel szállított. Pest, 14. august. 1766. Gróf Batthyányi József, kalocsai érsek.“1 *4. üsződ. — 1766. august. 18-án panaszolja az egyház: „Anno 1720. jött közibénk prédikátornak Kozma, Mihály, kit is a változásra alkalmatlan idejében csakhamar hozzánk jövetelében Csáki Imre cardinalis kiüldözött eklézsiánkból; melynek helyébe levitát engedett tartanunk és filiálisul foktövi eklézsiához foglalt vala minden odatartozó stólákkal együtt, miglen osztán Ao 1744. Csáki Miklós a stólát a sz.-benedeki plebánus kezére adta és 13 frtkat, 13 mérő búzát, 13 szekér fát a plebánusnak adnunk erőszakosan nyakunkra veté; mely fájdalmas fizetéssel mind ez ideig terheltetünk, de lévitáink megmaradtanak, a kik azóta renddel voltának, u. m. Ungvári Gergely, Patai Pál, Patai István, Ujfalusi Gergely, Szőlősi István. Szőnyi Sámuel, Császári Gergely, Szoboszlai János. Szilágyi Zsigmond, Ónodi József, Sallai Beniamin, ki mostan is 12 esztendőktől fogva velünk együtt hivataljába sok próbák alatt tisztit hűségesen viseli.“2 *5. Duna-Szentgyörgy. Pázmándi Sámuel írja 1779. július 20-án kelt levelében: „A dunaszentgyörgyiek ennekelőtte dézmát pénzül adtak a pécsi káptalannak, mivel mind nemesek és árendásai Csúzi Gáspár úrnak, Fiáth úrnak és több Fiáth és Fördős famíliákból valóknak. Ezek, kik talán annakelőtte a dolgot nem tudhatták, tavai megtiltották őket, s levelet is adtak az iránt nekik, és a káptalant ad viam juris inviálták. Ezen igen megneheztelt — a mint mondják — a káptalan is, de kivált a szomszéd faddi plebánus, kinek azon summából alkalmas sedecimája járt 1 Egyházk. levéltár F köteg 98 —119. sz. a. okmányok. 2 U. az U—Va köteg.
