Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
267 benigne accipiens: Quoniam antelatis Incolis, neque sub fornice oratórium, neque muros quospiam solidiores, verum ferendo duntaxat Tecto pares erigere integrum esset, eadem sua Mattas virtute sui rescripti benigni, sub 30-ma evoluti mensis Augusti ad Consilium hoc Regium expediti, priori benignae Resolutioni suae eatenus datae, ulterius quoque inhaerere, omnemque eis impedimentum idcirco ponendum serio inhibere, in eo tarnen medio consilii hujus Regii Locumtenentalis opportuna apud Comitatum hune Pesthiensem disponi committere dignata est, ne sub praetextu ejusmodi aedificii, per extorsiones et excessivas quaspiam collectationes miseram contribuentem Plebem in fundi contributionalis praejudicium gravi patiatur. Hanc igitur clementissimam suae Mattis Sacrmae ulteriorem Resolutionem Consilium hoc Regium Locumtenentiale Dnationibus vestris pro debito observamine et gerenda, ne in praemissis contraveniatur, vigilantia hisce intimandum duxit. Datum ex Consilio Reg. Locumt. Posonii Die 3-ia Septembris Ao Dni 1753 celebrato. Praeattactorum Dnum vestrarum ad officia paratissimi Comes Franciscus Eszterhâzi. Georg. Fábjánkovics. Joseph. Timon.“ Kérelmükkel ekként utasíttatván vissza a budai apácák, nem akadályozhatták meg a kegyelmesen megengedett imaháznak kőből építését; megtagadták azonban a szükséges kőnek az ő területükön fejtését; úgy, hogy ámbár más lakosoknak minden díj nélkül megengedtetett az, a helv. hitűek ismételt könyörgésre, sőt kétszeres és több fizetésért sem nyertek arra szabadságot. Ezenfelül még a váci püspök a már kihasított helyiségre nézve is kifogást tett, minélfogva annak valódi rajzát a Helytartótanácshoz újra fölterjeszteniök kellett. Aggodalmak közt várta a ceglédi helv. hitv. gyülekezet a Helytartótanács válaszát, és Isten, a királyok királya, a királynénak szívét odahajtotta, hogy dacára a sok ingerlésnek, megmaradt egyszer kimondott szava mellett és a Helytartótanács útján megparancsolta Pestmegyének, hogy azt minél gyorsabban foganatosítsa. így aztán 1753. november 28-dikán a megyétől küldetve megjelent Cegléden Kostyán Imre szolgabiró, és az imaház számára kihasított helyen a budai apácák összes javainak akkor Cegléden lakó gondviselője, a sz. ekklésiának prédikátorai Miskolczi János s Dancsházi Nagy József és nagyszámú gyülekezet jelenlétében a királyi rendeletet felolvasta, és egyszersmind kijelentette, hogy az imaház alapja holnap tüstént le fog tétetni. Az alap-letétel alkalmára meghivattak: a Superintendens és a szomszéd körösi ref. egyház elöljárói, Ölvedi András, mint a kecskeméti Traktus Seniora, egyházának előbbkelőivel és sok mások. Másnap, november 29-dikén, délelőtt 11 órakor
