Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
268 a három közül meghagyott egyetlen harang által adott jelre a Superintended kegyes hallgatóival, u. m. Pataki István főbíró, nyáregyházi Nyári Mihály megyei esküdt, Borotvás János, inárcsi Farkas János, Veres Pál körösi Senátorokkal, Bensits József jegyzővel, Losonczi István professorral és számos if jakkal úgy a nemesi rendből, mint a tanulók közül; úgyszinte Ölvedi András Senior Muraközi Sámuel kecskeméti főbíróval és más ismeretlenekkel,— Vecsei István monori prédikátor a környékbeli számos hitfelekkel az istenitisztelet számára kimutatott helyet elfoglalták. A ref. gyülekezet biztosítására és megnyugtatására a megyétől kiküldött és megbízott járási szolgabiró, Ivostyán Imre az istenitiszteletet megelőzőleg az uradalmi gazdatiszt és sok más kath. nemes urak jelenlétében a királyi rendeletet ismét felolvasta, s aztán a szabad ég alatt ugyan, de kedvező enyhe időben megkezdődött az istenitisztelet. Elsőben is a tanulók szép összhangzattal elénekelték a XLII-dik Soltárt, azután az egyház kántora énekelte az egész gyülekezettel a CXVI1I. Soltár főbb verseit, s végre az egyház első prédikátora Miskolczi János mondott egy jeles kidolgozású alkalmi beszédet ugyancsak a 118. Soltár 22—24. versei alapján. A bezáró imát újra a gyülekezet éneke követte, s aztán előlépett a kőmives mester, alázatosan kérve az erre már kiválasztott előbbkelő urakat, hogy közelednének az alaphoz. Az egyház elöljárói kívánságára a Superintendens kezdte meg a sz. épület szegletköveinek letevését, s e végre, bár már víz bugyogott föl, leszállt az ásott üregbe, és elvéve a kőmíves kanalát, háromszor vetett a vakolatból a fenékre s aztán a vakolatra helyezett szegletkőre nehányat ütött a kezébe adott kalapácscsal, e szavakat mondván; „In nomine, et ad glóriám Dei viventis, qui est trinus et unus, Pater, Filius et spiritus sanctus, pono lapidem hunc angularem s. fundamentum. Sit haec vera Domus Dei et porta Coeli; det Deus incrementum per bona media ad finem perducat inceptum et stabiliat in aeternum Amen“. A superintendenst az egyházi és világi előbbkelöbbek közül követték számosán, s ki-ki a mennyit szánt, pénzt vetett a szegletkőre helyezett tálacskába a kőmívesek számára. Végre Szalai János városi polgár köszönetét mondván mindazoknak, kik a jelen alkalomra megjelentek és ott ténykedtek, az ünnepély bevégződött. (Lásd bővebben Sup. r. j.-könyv, II. kötet 601 —603. lap.) YJ1. A kecskeméti népes egyház szinte súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül ezen évben, főképen iskolája miatt háborgattatván és bosszantatván az annak szomszédságában lakó franciskánus barátok által. A kecskeméti egyház ugyanis egy évtizeddel előbb, 1741-ben, az iskola régi épületét, mely már-már ledőlőfélben volt, a földesuraság csábrági Kohári András gróf engedelmével lerontatá s alapjában újonnan építtetni elkezdte. Az épület nagyobbrésze a Rector museumával,
