Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
262 ismerjék kötelességüknek uraságtok, hogy be nem várva a köz- vagy negyedes gyűlés idejét, az alispán személyes vezetése mellett körülményes vizsgálatot tegyenek egyfelől az említett zavargás és ütlegelés tárgyában, másfelől pedig — egy egyházi férfiú jelenlétében — arra nézve, minő a kérdéses templom állapota, alakja, jellege és jellegzetessége ? mely időtájban foglaltatott el az akatholikusok által és vétetett használatba? mily távolságra van egy másik ugyanazon felekezetbeli helytől ? Minő állapotban van ott jelenleg a kath. egyház? különösen pedig az akatholikusok harangjai és egyházi kincsei micsoda forrásból szereztettek. A Helytartótanács mindezekről mielőbb értesítendő. Pozsony, 1752. május 25. gróf Erdödi György. Fábjánkovics György. Herlein Ferenc.“ A helytartótanács eme rendeletének eleget teendő, Huszár István alispán, Kostyán Imre szolgabiró és a váci gén. Vicarius Ceglédre mentek, s ott miután egyéb dolgaikat a községi elöljárósággal elvégezték, junius 10. és 11-dikén a templomot ismételve kívánták maguk előtt fölnyittatni, hogy abba bemehessenek. A templomát féltő gyülekezet azonban a kulcsokat nem adta át, az elöljárók pedig annak engedelme nélkül nem akarták az ajtókat fölnyitni. A sürgető követelésre ellenveték, hogy a templom állapotának megismerése végett nem szükséges abba bemenni, annyival inkább, mert már a váci püspök, midőn az ekklésiákat s köztük a ceglédit is visitálta, elég bő tudomást szerzett az itteni templom, állapotáról. Egyszersmind kérték az urakat, várnák be, mig 0 Felsége e dologra nézve alázatos kérelemmel megkerestetik. A ceglédiek valóban méltán félhettek, hogy ha azok a templomba bemennek, el is foglalják, mert a titkon magukkal vitt szentséget abban elhelyezvén, már ez által jogot formálhatnak hozzá, s őket onnét többé senki sem tudhatja ki. Olvashatni erre példát az eperjesi fogságból 1746. december 13-dika éjjelén megszökött Bahil Mátyás ágost. prédikátor „Tristissima ecclesiarum Hungáriáé. Protestantium Facies“ etc. című művében. A ceglédi egyház junius 14-dikén két megbízottját Szalai Istvánt és Marosi Ferencet küldte Bécsbe és Pozsonyba, kik az első helyen a törvényekben jártas Szűcs Pállal találkozván, ezzel egy folyamodványt szerkesztettek, s azt a Cancellár közvetítésével be is nyújtották a királynőnek; mely folyamodvány — mint tudtokra adatott -— bővebb informátió végett a pozsonyi királyi Consiliumhoz lett leküldve, s a melynek rövid tartalma a következő: „A ceglédi ref. egyház a váci püspöktől és megyétől vádoltatván, méltóztassék 0 Felsége a másik felet is meghallgatni és kegyelmesen megparancsolni, hogy ellen-vizsgálat történjék a ceglédi egyház érdekében“. A kül
