Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
261 szeretettel csüggő ref. lakosság aggodalma nem szűnt meg, s tőle telhetőleg iparkodott idejében biztosítani annak jövőjét. E célból az 1752-dik év kezdetén azt határozta el, hogy testileg egészen elgyengült prédikátora, Miskolczi János mellé (kinek szolgálatával már harminc év óta él) másikat s ifjabbat állít, hogy amannak elhalása esetében ne álljon üresen a papi hivatal, méltán félvén attól, hogy az öreg prédikátor helyébe nem engedtetik meg neki másikat állítani. Az egyház ezen szándékába Miskolczi János is beleegyezvén, közölték azt a Superintendenssel, kérve, hogy a népes ceglédi egyház számára mutasson egy alkalmas flatai embert. A Superintendens a még virágjában levő jeles Dancsházi Nagy Józsefet jelölte, ki épen ezen időben vesztette el reményét a győri egyházban maradhatását illetőleg. A ceglédi egyház Darányi Mihályt küldte levelével Győrbe Dancsházi Jószefíiez, ki martius 12-én átvevén az egyháznak meghívó, s a Superintendensnek külön levelét s az isteni gondviselést áldván ezen dologban, martius 14-én kelt levelében erős Ígéretet tett, hogy elfogadja a meghívást, s ugyanezen alkalommal Miskolczi Jánost külön levélben üdvözölte. A ceglédi egyház megnyervén a kedvező választ, újra Darányi Mihályt küldte Vácra, hogy Dancsházinak a martius 26-án eső országos vásár alkalmával odaszállítandó holmiját átvegye és Ceglédre szállítsa. A ceglédi egyháznak előre gondoskodása nagyon helyesen történt, mert még ezen évben megkezdődtek a háborgattatásnak és üldöztetésnek keserves napjai. Történt ugyanis, hogy husvét utolsó napján, midőn a gyülekezet épen istenitiszteletét tartá, Biró Mihály pásztohai pápista iskolamester — valószínűleg felsőbb megbízásból — fölmászott a harangtoronyba, a mit midőn a szent dologban foglalatoskodó gyülekezet észrevett, mint bolygatott méhsereg a kasból, tódult ki a templomból, a pápista mestert a toronyból levonszolta, kidobta s némelyek még — a prédikátor tudta és parancsa nélkül — végig is ütöttek rajta. Az apáca-földesurak rögtön följelenték ez esetet a váci püspöki Consistoriumnak, ez pedig tovább adta a Helytartótanácsnak Pozsonyba, honnét csakhamar a következő rendelet érkezett Pestmegyéhez: „lllustrissimi etc. Mellékelt másolatból bőven megértették uraságtok, hogy a közelebb mult húsvéti innepek alkalmával a Cegléd városában lakó akatholikusok zendülésben törtek ki, és a róm. kath. iskolamestert súlyos testi sértésekkel illették. És minthogy nevezett városnak az akatholikusok által most gonoszra használt temploma eredetileg minden kétséget kizárólag katholikus volt: annálfogva
