Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
260 describáljunk, nemkülönben vagyon: A földes asszonyaink, t. i. az ó-budai és nyálszigeti sz. Klára szerzetin levő apáca szüzek bennünket az mostan lakóul bejött egynémely pápisták kedvekért admoneáltak szóval ekképen: hogy mi a mi templomunk nélkül ellegyünk és az pápistáknak cedáljuk, magunknak pedig mást építsünk. Mely dologban is mindjárt instantialiter folyamodtunk eö Ngukhoz, hogy bennünket ezen dologban ne kívánjanak megszomorítani, sőt teljességgel ezen szándékukat letennék, mert ha pusztulásra kezd menni ügyünk, mind Felséges királyné asszonyunk, mind pedig maguk eö Ngok dolgaikban nagy rövidséget fognak szenvedni. ígéretet tevén arra is, hogy ha pápisták (a kik kevés számmal vannak csak) akarnának maguknak a maguk módjok szerint templomot építeni: tehát mi notabilis költséggel és szekerezéssel — propter bonam pacis et harmóniáé observationem — fogjuk segíteni. Kire is maga az Abbatissa, nevezet szerint- Josepha de Schadik, azt felelte, hogy ha így lészen és ezen Ígéretünket annak idejében fogjuk beteljesíteni, tehát más úri rendekkel ezen dolgot fogja communicálni; a mi pedig magát az Abbatissát illeti, ezen matériában ellenkező nem lészen. Azon időtől fogvást ezen assecuratiója mellett a Convent Abbatissájának, a pápisták csudájukra nagy csendességben voltunk. Látván ezt a pápisták, hogy mindekkoráig nem boldogulhattak (kire is a felséges úr Isten őket ne segélje), maguk közül hárman-négyen felindultak és a mint némelyektől hallatik, Pozsonyban és Bécsben akarják dolgukat folytatni. Mely dolog minékünk is legfőképen lelkünkismeretében áll, hogy ne hallgassunk s ne vesztegeljünk, hanem a felsőbbeknél instántiánkkal zörgessünk. Kire nézve nagy alázatosan folyamodunk az úrhoz, vevén kegyes szívére a praescribált dologban következhető megszomoríttatásunkat, méltóztassék a felséges udvarnál ezen Istenre célzó dolgot a maga bölcs Ítélete szerint folytatni. Reméljük azt is, hogy az úrnak, Gyiirki István urunknak leveliből is capacitáltatik az úr. Mely tapasztalandó kegyességét az úrnak mi is bizonynyal szolgálatunkkal contestálni kívánjuk. Magunkat mindenkor tapasztalt lavórjában és gratiájában alázatosan ajánlván, maradunk Cegléden die 22o Septembris 1750, az Úrnak alázatos megszomorodott szegény szolgái, a ceglédi ref. ekklésiának tagjai mind közönségesen.“1 A pápisták mozgolódásainak egyelőre még nem lett ugyan semmi különösb következménye, de azért az egyházán 1 Dunám. Egyházk. levéltára CC köteg 254. sz. okm. Ugyanabban a ceglédi ref. egyházra vonatkozik a 245—258. sz. a. 13 darab okmány az 1750—1753. évekből, melyeket itt hallgatva mellőzök.
