Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

251

Ez dolog iránt való Instantját talán bízhatnák Ágens uramra. Igaz, hogy 5 kglme hivatala ezt magával hozná és jó volna, ha ezt is serio prémálná. De én in similibus Cartésiussal tartom, a ki principiorum philosophiae parte prima így szól: „Prudentiae est, nunquam nimis lidere iis,

' qui nos vei semel eluserunt“. Ő kglme pedig engemet nemcsak a visitátió dolgában, hanem feles exemplárimnak beszállíttatásában1 is tetemesen eludált. Ő kegyelmére bizattatott vala ezelőtt két esztendőkkel azoknak behozattatása Boroszlóból a Ttes urak által, signate Tts Vay Ábrahám Consiliárius uram által, s e végre költséggel is instruáltatott ő kglme. Tavaly ő kglme engemet eléggé biztatott, és még augustusban elmúlt esztendeje, mikor ő kglme nekem ezt irta: „Minden órán várom az első transportot, melyen hozattatni fognak az exemplárok“. De a boroszlói Depositarius úri ember leveléből világosan megtanultam, hogy oda, a Depositariushoz, a kinél régen hevernek az exemplárok, még csak levelét sem küldötte ő kglme. Melylyel ezt is okozta: hogy a gondviselésért és boltért való béri az exemplároknak, mely szokott neveztetni Locariumnak, szüntelen nevekedik ő kglme incuriája miatt. Mindazáltal én e dolgot kívánom bizni a Ttes urak én nálamnál messzebblátó bölcs Ítéletére. His ajánlom magamat és proponált dolgaimat a Tts urak fávorába és grátiájába. Maradván Tts bizodalmas jó uraimnak s fautoraimnak alázatos kész szolgája Helmed István, dunam. Superintendens, a kecskeméti, körösi és ceglédi helv. Confession levő ekklésiáknak belső és külső elöljáróinak megegyezett akaratjából. Nagy-Kőrös Die 20. Öctobris 1751.“

Ezen emlékiratot Rádai Gedeon nagy figyelemmel végig olvasván, ő sem tagadta, hogy veszedelmes lenne Seniorainkra nézve, ha az egyházak látogatására kimennének; ugyanazért abba is maradt, Rádai pedig az emlékiratot magánál tartá oly célból, hogy azt a Bécsből épen visszatérőben levő s remélhetőleg Főcélén keresztül utazó Vay Ábrahámmal közölje s őt rábírja, hogy vele együtt Kőrösre menjen a Superintendenshez, az ottani egyházi és világi elöljárókkal tanácskozás végett. Várakozás ellenére azonban Vay Ábrahám nem Pécel felé vette útját, minélfogva Rádai Gedeon — mint 1752. január 27-dikén irt levelében tudatú — az emlékiratot a losonci nemes urakhoz küldte, hogy olvasnák át s aztán kézbesítsék Vay Ábrahámnak.

X. A német nyelvet jól értő losonci Pap János a német ajkú nagy-székelyi ref. egyháznak adatott, és október havában Pécelről elszállíttatván, hivatalába beállíttatott.

XI. Domokos Márton debreceni főbíró augustus 23-dikán Pozsonyból küldött levelében egyházi közszükségekre négy

1 Érti az 1711-ben nyomatott „Igazság Paizsát“.