Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
252 körmöd aranyat kért a Superintendenstől; augustus 28-dikán pedig Debrecenből figyelmeztette, hogy a mi Superintendentiánkra eső 100 Rhfnak 3-dik részletét, Vay Ábrahám és Darvas József kivánatára küldje meg neki. A kért összeget, mely 53 ftot és 28 garast tett ki, november 24-dikén adta át Csákvári V. János kecskeméti professornak, hogy azt a vásári alkalommal nála szálló Mihályfalvi István debreceni polgár által juttassa Domokos Márton kezeibe, a mi úgy is történt. XII. A nemes származású Csúzi Cseh János pákozdi prédikátor december 3-dikán bevégezte halandó életét. A temetésen jelen levő Csúzi Mihály Senior a meghaltnak helyébe Dömsödi János tabajdi, Szigeti István seregélyesi, Tóth István mányi prédikátort, s az Abán hivatal nélkül tartózkodó Keresztúri Györgyöt ajánlotta, megtiltván egyszersmind — még pedig a Superintendens hire nélkül, — hogy más Traktusban keressenek maguknak prédikátort. A pákozdiak egyiket sem fogadták el, s annyival inkább, mivel a temetésen — rendes szokása szerint — jelen nem volt Újvári András bicskei prédikátor azt izente nekik: „Tudom, hogy a Senior a mi Traktusunkból többeket ajánlott kglmeteknek, de ne fogadjanak el senkit, hanem sietve menjenek Győrbe, s ott keressék meg Huszti Györgyöt, az alkalmas prédikátoruk lesz“. Azok hajlottak az izgatónak szavára, s nagy sebtiben két embert küldtek Győrbe, hogy meghívják nevezett akadémikust. Nem találván pedig ezt, a testvérénél épen Győrben tartózkodó Dancsházi Sámuelt hívták meg s magukkal el is szállították, ki az ekklésia által szinte elfogadtatván, kérték a Seniort, hogy erősítse meg a pákozdi papságban; de az többszöri sürgetésre sem tette meg, hanem a Superintendenshez utasította őket. A pákozdi egyház tehát küldöttje és levele által megkereste a Superintendenst, kérve-kérvén, hogy az oderamelléki frankfurti akadémiából közelebb hazatért s'általuk Győrből magukhoz vitt Dancsházi Sámuel megválasztatásához adná beleegyezését, nehogy valamelyes baj és kellemetlenség következzék, miután az egyház megnyerte már ezen ügyben a komáromi Jezsuitákat, kiknek I uradalmához tartozik Pákozd, s a jezsuita Főnök, Ribits Xavér \ Ferenc ki is adta beleegyezését. Ugyanazon küldött Csúzi Mihály Seniortól és baracskai Szűcs Páltól, — ki a jezsuiták rendes ügyvédje volt — is vitt leveleket, melyekben mindketten azt javasolják a Superintendensnek, hogy a jezsuitákra való tekintetből s a könnyen fölmerülhető incommoditások elkerülése végett adja beleegyezését Dancsházi S. vocatiójába. A Jezsuita főnök engedélye így hangzik: „Gratia, misericordia et pax a Deo Patre et Jesu Christo domino nostro I. Tim. 1:2. Possessionis nostrae Pákozd Incolarum demissas preces, quibus in locum nuper e vivis sublati helv. Conf. ibidem
