Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

így ítélek: Bölcs eonsideratio ez. Annak úgy kellene lenni via juris; de via facti az ellenzők másképen practikálják. Úgy, a mint akarják, és senki ellenek nem animadvertál. Mindent impunissime cselekesznek. Én ugyan példát nem tudok rá, hogy valakin közülök csak legkisebb büntetés is esett volna azért, a mit in Religionariis mi rajtunk elkövetett. És így teljes securitással vannak, akármit ejtsenek rajtunk.

Ezekből bölcsen megítélhetik a Tts urak az én Propositiómnak igazságát, a melyet elein föltettem vala: hogy adversus manifestum excelsi Consilii Locumtenentialis mandátum nomine Regiae Mattis emissum et publicatum (mine addo: et ab adversariis nostris late extensum) Senioribus nostris id attentare, ut ecclesias visitatum exirent, summe esse temeritatis; quo ausu, illi manifesto se exposituri essent periculo. Én sem kényszeríthetem Tiszt. Seniorainkat olyan dolognak követésére, vetante id Christiana caritate et prudentia, mely által ő kglmeknek bizonyos nagy veszélyt causálnék. Ha intimálnám is ő kglmeknek, nem remélem, hogy elkövetnék.

Én utánnam is vannak incselkedések, melyet nekem jó szántából revelált egy Comes, a ki, ex Regimine Eugeniano, itt Kőrösön vala Quartélyba in anno 1749. Ettől értettem, hogy a váci klérus által neki intimáltatott, hogy vigyázna én reám, kikkel tanácskozom? és hova excurrálok? Melyben arra való célzás volt: az én excursióm vagyon-e fine visitationis Ecclesiarum? Több incselkedések is lehetnek ilyenek, a melyek nekem nem reveláltatnak.

Értem ezt is, hogy Pozsonyban a mi Urainkkal az Augustana Confessión levő Urak is coaleskáltak ebben, hogy a mi Senioraink tennének próbát in negotio visitationis. Valóban szép dolog. A rosenbergi gyűlés által az Augustánusok adának okot arra, hogy nekünk is a „frequentis numeri Congregátiók“ interdicáltatnának. Most is Sámuel Hruskovics lutheránus Superintendens uram (ut praetenditur) excessiva visitatiójából vétetett ok erre, hogy nekünk is innocuusoknak interdicáltatnék a visitatio. Már a prenotált atyafiak akarják, hogy mi ugrassunk bele a visitálásba, és mi rajtunk próbálják, vájjon succedál-e a dolog vagy nem?

Ezeket, melyekhez többet is adni nekem in proclivi volna, így értvén, a Ttes Urakat az Űr nevében minden alázatossággal kérem: méltóztassanak a visitatio dolgát valósággal szívekre venni, és arra módot keresni, miképen nyerhetnénk instántiánk által arra szabadságot, hogy visitálhassanak Senioraink; mivel ordinarie mi nálunk a Superintendens nem is szokott visitálni circulariter, és ezen az úton az excessusok és abususok is hadd corrigáltassanak, mely másképen prorsus nem practicáltathatik.