Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

Seniorhoz, ez azt felelte, hogy az elbocsátás nem az illető öregsége miatt történt, s hogy ő kötelességéhez híven eléggé rajta volt, hogy Kopácsi János helyén maradhasson. Midőn azonban észrevette, hogy az egész gyülekezet elidegenedett tőle annyira, hogy miatta még az istenigéjét is megvetik, s működése a gyülekezet lelki épülésére nem szolgálhat: ekkor egyezett elmozdításába. És ámbár kivihette volna, hogy Kopácsi helyén maradjon: mindazáltal sok okoknál fogva íanácsosabb, hogy onnét távozzék, ş azok közt legfőbb, hogy ezen egyháznak filiája Garé, a pécsi vikárius Fonyó Sándor földesúri hatalma alatt áll, ki Kopácsi Jánost különösen kedveli és pártfogolja.

IV. Bogdásán május 13-án a pécsi káptalan parancsára az uradalom ispánai és hajdúi Fekete Sigmond prédikátort családjával és minden holmijával szekerekre rakták, s a határra hurcolván, ott lerakták.

Dámány András Senior magához vevén a királynénak ezen egyházra nézve kegyelmesen kiadott ama rendeletét,! melybeú meghagyja, hogy az további intézkedésig maradjon az! eddigi állapotban: Vecsei Gergely tr. jegyzővel május 20-dikán Pécsre ment, és ott a megye alispánja előtt panaszt tett a bogdásai prédikátoron a királyi rendelet ellenére elkövetett gyalázatos sérelem miatt. Az alispán azt feleié, hogy ismeri a királyi rendeletet és azt a megye közgyűlésén ki is hirdette. A prédikátor kizavarása ellenben tudta, tanácsa és akaratja nélkül történt, feleljenek róla a földesurak. Az alispántól tehát a káptalani urakhoz ment a Senior, s azokat, jelesen a nagy Prépostot, Helynököt és Domsics Mátyást külön-külön megkeresvén, midőn elmondta, hogy a bogdásai prédikátor kiszóratása egyenesen a királyi rendelet ellenére történt, azok ezt felelték: ők azt nem a vallás iránti, hanem a prédikátor elleni gyűlöletből rendelték és hajtották végbe, mert ez a földesúri jogokba avatkozik, a szomszéd földesurak és jobbágyaik közt háborúságot indít, annálfogva vetették ki földesúri hatalmuknál fogva nem az egyházból, hanem birtokukból. Ha plebánus lett volna, már előbb régen kihányatták volna. Dámány András ellenveté: „Ha vétkezett a Prédikátor a földesurak ellen, legyen vizsgálat; s ha rábizonyul a vád: büntettessék személyében, de mint prédikátor, a királyi rendelet értelmében maradjon helyén; vagy ha egyátalában nem akarja tűrni, engedje meg a Tiszt. Káptalan, hogy más állíttassák helyébe, a mint azt a kegyelmes királyi rendelet engedélyezi“. A káptalanbeliek megígérték, hogy mihelyt együtt lesznek, intézkedni fognak a szerint, a mint legjobb.

Dámány András a Superintendenshez küldött levelében úgy vélekedik, hogy a káptalan nem fogja nagyon ellenezni Fekete Sigmondnak visszahelyezését vagy helyébe másnak