Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
alkalmazását. Annálfogva jónak látná, ha a Superintended egy illedelmes levélben megkeresné a káptalant, mit ha megtesz, ezen levelet ő maga fogja kézbesíteni a nagy Prépostnak. E javaslat tetszett a Superintendensnek s május 30-dikán írt a káptalannak. (Lásd Sup. j.-k. I. kötet 470. lap.) Ezen levéllel Dámány András elment Pécsre s azt átadta a fő-helynöknek, ki elvévén válaszok!: hogy ő a káptalan ülésében minden késedelem nélkül előterjesztendi, mihelyt a nagy Prépost — ki most nincs itthon — haza jő; a káptalan pedig felelni fog. Midőn pedig a felelet soká késnék, Dámány András Micskei Sámuellel augusztus 18-dikán újra bement Pécsre, s a nagy és kis Prépostot és más kanonokokat sorba látogatván, harmadnapra a nagy Prépost visszaadta a Superintendens levelét a következő hátirati felelettel: „Anno 1750 Die 19-ma mensis Augusti. Praesenti libello in circulo capitulări relato existente, pro Responso datur: Quod, cum ecclesia Bogdasiensis, antiquitus etiam Romano Catholica, et praeteritis duntaxat disturbiis per helveticae Confessioni addictos usurpata, iterum Deo auxiliante, pristino cultui restituia sit, adeoque legitimus quoque Parochus eorsum illocatus habeatur; Sigismundus porro Fekete, ibidem praeexistens Praedicans, homo inquietus et seditiosus, ac Caeteroquin etiam vita scandalosus, de excessibus suis serio commonitus, nulla alias vi sibi illatas abinde discesserit: admitti non potest, ut legitimo Parocho ibidem institute, propter expertas etiam inter hune et helveticae confessioni addictorum Ministrum, quoad Jurisdictionem Parochiales collisiones, alter iterum Praedicans introducatur. Liberum tarnen est, nec ullo modo impedimus, supplicanti Bogdasiensi Communitati, suae Religionis exercitium; ita tarnen, ut siquidem liaec nostra Possessio, a plurimis jam annis, pro vicinis etiam locis Praedicantem intertenuerit, posthac onus illorum aliorsum transferatur. Capitulum Quinque Ecclesiense.“ A közönséges istenitiszteletük tartásától megfosztott szegény bogdásaiakat ezen válasz végkép elszomorítván. Dámány András az árva gyülekezettel egyetértve elhatározta, hogy Fekete Sigmond másodmagával Becsbe menjen. És minthogy költségük nem volt, szerzett nekik kölcsönt is, s egyszersmind megígérte, hogy a Superintendenst és az Atyákat rá fogja bírni, hogy a kölcsönvett 15 ft útiköltség a közös egyházi pénztárból megtéríttessék. A káptalan, midőn Fekete Sigmondot a határra hurcolhatta, ez Dráva-Fokon vonta meg magát s ott lakott családjával egy szegényes parasztkunyhóban. A fokiak junius 16-dikán kelt levelükben és küldötteik által arra kérték a Superintendenst, hogy hagyja meg náluk, hadd folytassa ott a sz. hivatalt. A Superintended bele is egyezett, azonban a földesúr Harrac
