Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
208 adván) kétségkívül mi hisszük és valljuk. Ennek tehát nagyobb tisztességére és dicsőségére Mgs Veszprémi püspöknek padányi Biró Márton urunknak ő nagyságának istenes rendeléséből a mi helységünkben is Lovas-Berényben, más sok helységeknek régi szokások szerint az oltári szentség ennekutánna a betegekhez nyilván égő lámpásokkal fog vitetni, hogy így mindenektől megtiszteltessék, diesőittessék, a felülemlített 24 vénekkel leborulván előtte, vagyis térdre esvén. Megemlékezvén a három szent királyokról is. kik midőn napkeleti messzilevő tartományokból bethlehemi istállóhoz érkezvén, meglátták a jászolban helyeztetett kisded Jesust, térdekre esvén, vagyis leborulván, imádák őtet. Az a Jesus, az a test vagyon — úgymond aranyszájú sz. János — az oltári szentségben, sz. Pál apostolnak korinthusiakhoz írott levelének X-dik részéről szólván: „hoc corpus etiam jacens in praesepio reveriti sunt Magi, et viri impii et barbari, Patria et domo relicta, et longam viam confecerunt, et cum venissent, cum multo metu et tremore adoraverunt. Imitemur ergo vei barbaros“ etc. Ezeket követjük mi térdeinkre esvén, midőn látjuk az oltári szentséget vitetni az utcákon, processiókban vagy pedig betegekhez. Annak tiszteletit kívánjuk és akarjuk mindenektől, akárminő hitben vagyis vallásban legyenek. Ha azért azon tisztelettel nem fognak lenni, azaz, ha midőn az utcákon vagyis házokban történet szerint vitetni fog az oltári szentség, le nem fognak térdepelni, el nem kerülik a büntetést. Hogy pedig ezen akaratunk s parancsolatunk mindeneknek tudtokra legyen: akarjuk, hogy vasárnap kihirdettessék a könyörgés vagy predikátió előtt vagy után. Lovas- Berény Die 20 julii. 1748. Fr. Peregrinus Psell m. k. lovasberényi administrátor. Ezen fönt irt istenes rendelését az Uraságnak kemény büntetés alatt parancsolom, kiki megtartsa, lovasberini Tiszttartó Vasanics László m. pr.“ Panaszos levelében jelentést tett a Senior arról is, hogy: 1. A zámolyi egyház prédikátora meghalván, a község földesasszonya, meghagyta a lakosoknak, hogy minden késedelem nélkül papot kérjenek a Seniorjuktól maguknak, mielőtt őtet a pápisták körül nem veszik. Elejét veendő tehát a bekövetkezhető bajnak, a Senior kénytelen volt egy iskolatanítót rendelni oda prédikátorul, ámbár ez az egyház akadémikust is érdemelt volna. 2. Sukorói prédikátor Unyomi János szinte meghalt. Ezen községnek a komáromi jezsuiták a földesurai, s a jezsuita főnök engedélyt adott a reformátusoknak, hogy más prédikátort vihetnek maguknak. Nehogy azért a késedelemből veszedelem származzék, a Senior ezen egyháznak is iskolatanítót adott prédikátorul.
