Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
209 Csúzi Mihály levelét, melyben panaszt tesz és tanácsot kér, vevén a Superintendens, azonnal összehívta a papiakon a közelében lakó egyházi renden levőket s világi urakat és azok tanácsa meghallgatása után következő feleletet adott: 1. A királyi diplomák, hazai törvények s az 1731-ben kiadott rendeletek és intézmények nem engedik meg, hogy a protestánsok a panaszolt módon háborgattassanak. 2. A pápistáknak csekély dolgokért való fenyegetéseitől csak a gyávák ijednek meg. 3. Minden alap nélküli vádaskodásokra a megye nem szab büntetést. 4. A vallásunkkal ellenkező szertartásokra nézve a törvény világosan mondja, hogy azok teljesítésére nem lehet bennünket kényszeríteni; annálfogva processiók alkalmával harangjaikat meghozatni, vagy az ostya — vulgó szentség — előtt letérdepelni hitsorsosaink nem tartoznak. A Senior adja ezeket tudtára a prédikátoroknak és hallgatóiknak, valamint az ottani helv. és ágost. vallásit nemes uraknak s köztük Kenessei Istvánnak, kérvén az utóbbiakat, hogy a mennyiben tehetik, a megyei közgyűlésen igyekezzenek ezen bajokat orvosoltatni. A Senior közölvén a Superintendens levelét a lovasherényi egyház elöljáróival, azok azt határozták: hógysem az ostya előtt térdeljenek, készebbek a pusztába vándorolni. De nem erőszakoskodtak rajtuk. A térdelést meghagyó rendelet kiadása után történt, hogy midőn a szentséget egy beteghez vinné a barát, egy ref. vallású 13 éves leányka akadt útjába, kit midőn tórdeplésre sürgetne, az térdelés helyett szépen leült előtte a porba. A pápisták ezen elnevették magukat s néni bántották. Ez eset után már-már oszlani kezdett félelmük, midőn váratlan hirtelenséggel szomorúsággá változott. November 21-dikén ugyan is a Cziráki család földesúri joga és hatalmával régóta birt templomuk a csak mostanában szerzett harangokkal elvétetett tőlük. A prédikátor Csúzi Mihálynak ekkor még megengedtetett a parochián való lakás, minélfogva a közönséges istenitiszteletet annak udvarán szabad ég alatt végezték. Harangjaiktól megfosztatva, csengetyü vagy kolomp által gyüjtettek össze a hallgatók. VI. Dámány András Magyar-Hidasra küldetvén ki vizsgálattétel végett, küldetésében híven eljárt, s a vizsgálat eredménye — magyar nyelven szerkesztve — következő: „Tnquisitio, quod in Possessionibus Kajdocs, Bonyhád et Hidas peregimus: De eo utrum: 1. Tudja-e, hallotta-e tanú, hogy Tiszt. Senior Sallai András uramnak Tiszt. Seregélyesi György úr ezt mondotta 14 Földváry : Adalékok. II.
