Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

207

ér. a predikáns eltisztuljon a faluból, különben érezni fogja haragját.

III. Az alsó-baranyai Senior lveszi István utasításából három prédikátor, u. m. Nagy Pál Sándor szentlászlói junius 18-dikán, Negyedi .János kölkedi és Békés János hercegszol lősi azon hó 24-dikén a Superintendenshez mentek a fölavatás és oklevél megnyerése végett, a mit az előző vizsga után meg is nyertek.

IV. Pestmegye szolgabirája: Lackovics Imre május 16-dikán fegyveres katonákkal, s a szomszéd Kecel és Akasztóról összeszedett 100 szegény lakossal Vadkertre ment, s azokkal a rkath. ürczi báró engedélyével épített imaházat egy kalocsai kanonok és két plébános jelenlétében széthányatta és a földdel egyenlővé tétette; a lakosoknak pedig megparancsolta, hogy vallási dolgokban ennekutánna a keceli plébános szolgálatával éljenek. Huber Jakab János, ki a sz. szolgálatot tanító cím alatt teljesítő eddig köztük, elmenekült, de a szolgaidra» keményen meghagyta a vadkertieknek, hogy mihelyt visszatér hozzájuk, el ne mulaszszák vasraverni és Pestre szállítani. Nem tért vissza, kétségkívül visszament hazájába: Németországba.

V. Csúzi Mihály vértesaljai Senior august. 1-sején levelet küldött a Superintendensnek, mely tele volt keserves panászszal, t. i. hogy a pápisták minden legcsekélyebb okért azzal fenyegetik a prédikátorokat, hogy megbüntetés végett a püspöki szék elé idéztetnek; hogy erőszakkal kényszerítik a reformátusokat a vallásukkal ellenkező szertartásokra, különösen pedig midőn a szentséget a beteghez viszik, azokat is megtérdepeltetik stb. A panaszok mellé volt csatolva a lovasherényiekhez intézett következő magyar rendelet is:

„Dicsértessék az űr Jesus Kristus!

Méltó a mi urunk Istenünk arra, hogy mindenkoron s minden helyen mindenektől áldassék, tiszteltessék és imádtassék, valamint a 24 vének sz. János Jelenések könyve IV : 11. vers szerint a királyiszékben ülő előtt leborulván s imádván mondák: „Méltó vagy mi Urunk Istenünk dicsőséget, tisztességet és erőt venni ". Méltó bizonyára, hogy őtet minden tehetségeinkkel dicsőítsük, tiszteljük és magasztaljuk. Arra int mindnyájunkat Jesus Sirák fia XLIII: 32. versben: „Dicsőítsétek az urat, a mennyire tőletek lehet, mert még is felyiil halad és csodálatos az ő nagy volta“.

Azt az urat s Istent, kit a 24 vének leborulva imádtak. azt a megöletett bárányt, a megtestesült sz. igét a Jesus Kristust, az oltári szentségben a kenyér színe alatt csodálatosan elrejtve (maga tulajdon isteni szavainak hitelt