Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
197 otthon, hitvány szerkezetű imaházukban tartották. A jelen évben azonban Házi György kalocsai helynök őket is elkezdte háborgatni, s egyszersmind levelet küldött a halasi prédikátornak is, melyben erős fenyegetések közt megtiltott minden — eddig nekik teljesített — sz. szolgálatot. Ez hivatkozott a nevezett földesuraknak Írásbeli engedélyére, minekfolytán a Vikárius azokhoz fordult, s igyekezett őket rábírni, hogy a vadkertieket foszszák meg az élvezett szabadságtól; de hasztalan volt minden erőlködése. Ekkor tehát a Helytartótanácshoz folyamodott, hogy annak gy ámolításával szándékára mehessen. Meg is nyerte a mit kívánt, mert előterjesztésére a Helytartótanács rendeletet bocsátott Pestmegyéhez, hogy tiltsa el a hálasi prédikátort a vadkertieknek ezután teljesítendő sz. szolgálattól. E rendelet másolatát egy erősen fenyegető levél kíséretében küldte meg a szolgabiró Pápai Mihálynak, ki aztán az eddig teljesített sz. szolgálatot abba is hagyta. A kalocsai papság azonban ezzel nem elégedett meg, hanem mindaddig fenekedett, mig ki nem vitte az imaháznak leromboltatását, VI. A siklósi egyház Batthyányi Lajos gróf mint földesúr és a ref. Teleki Ádám gróf generális pártfogása folytán kinyerte a királynétól az engedélyt, hogy roskadozó templomát fából és azon terjedelemben—s nem másképen — mint annak előtte volt, kijavíthassa; miről a Helytartótanács informálta a megyét is.~Ann átfogva a szegény siklósi lakosok a rendelet kiadásáért a Pécsre hirdetett közgyűlésen sürgették a megyét, de nem nyerték meg; sőt ellenükben az végeztetett, hogy a királynéhoz egy javaslat terjesztessék föl, mely szerint a siklósi templom rontassék le, s a reformátusok járjanak istenitiszteletre a szomszéd község templomába, melyet a törökuralom alatt csináltak. Szilágyi Sámuel ágens a megye ezen eljárásáról midőn panaszolva értesíté a Cancellárt, attól azon választ nyerte, hogy a siklósi uradalom földesura Batthyányi Lajos nemsokára Siklósra fog menni, és akkor intézkedik e dologra nézve. Julius 10-dikén valóban meg is érkezett a gróf Siklósra, s a reformátusok mindjárt a következő napon Írásbeli folyamodásukban kérték, hogy az imaház kijavítását megengedő királyi rendeletnek érvényt szerezni méltóztatnék. A gróf eleinţe hajlandónak mutatkozott teljesíteni a kérést, azonban a pécsi papság és megyei előkelőbbek által meglátó - gattatván és körülvétetvén: későbben a siklósiak folyamodványára hátiratilag ezen feleletet irta: „Hogy ezen siklósi oratórium ő Felsége kegyes engedelme szerint pro hic et nunc előbbeni formájára megujíttathassék, semminemű difficultás nem lészen. A supplikánsok mindazáltal ez iránt az első generális gyűlési alkalmatossággal még egyszer a Ns vármegyénél magukat jelentvén, fogják
