Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

ő Felsége kegyes rendelését megérteni, kihez magukat alkalmaztatni tartoznak; következésképen az újítás alkalmatosságával az elébbeni épületnek mind nagyságát, mind formáját legkevesebben extendálni ne merészeljék. Actum Siklós 14 julii 1747. gr. Batthyányi Lajos m. pr.“ (P. H.)1

VII. A veszprémi püspöki székbe emelkedett Biró Márton kézzel-lábbal igyekezvén, hogy egyházaink elnyomása által kedvességet és jó hirt szerezzen magának, elhatározta, hogy a z~ egy I láz m égy éjében levő ref. egyházakat vagy maga személyesen, vagy alárendeltjei által megvisitálja, s eképen azokat hatalma alá veti. E föltett célból az 1747-dik évben királyi engedélyivel ruháztatta föl magát, melynek alapján megvizsgálhassa, hogy az ágostai és helv. hitvallású prédikátorok annak rendje s módja szerint keresztelnek-e, s képesek-e akként keresztelni? (Lásd Sup. j.-k. I. kötet, 358—9. lap.)

Ezen engedély erejénél fogva némely egyházainknak megvisitálását a vaáli esperes-plebánus által végeztette, ki egy plebánussal junius 16-án Lovas-Berénybe menvén, itt a prédikátornak a következő kérdést tette föl:,,A keresztelés nélkül meghalt gyermekek idvezülnek-e?“ Melyre Csúzi Mihály ekként felelt: „Miért kérdi azt Tisztelendőséged, mikor nagyon jól tudják azt Uraságtok, hogy mi azt hiszszük és valljuk, hogy a kegyes s Istennel szövetségben álló szülők gyermekei nem záratnak ki az üdvből, ha szinte megkeresztelés nélkül halnak is meg“. Ezt hallván az esperes társa, mondá: „Mint ártatlan is megitéltetik“. Prédikátor: ..Ha ártatlan, miért ítéltetik meg?“ — se kérdés után felhozta például Dávidnak gyermekét, ki nyolc nap előtt, tehát körülmetéltetés nélkül halt meg, de azért nem ítéltetett meg. Majd idézte Péter apostolnak

1. levél 111:20—21. versben mondott szavait. Az esperes több ízben elolvasta azokat, s aztán ellenveté, hogy az idézett versek nem helyesen vannak fordítva. A prédikátor más szentirásbeli helyeket is idézett, de a melyekre nem feleltek semmit a plébánosok, hanem folyvást az idvezitő mondását ismételgetek: „Ha valaki újonnan nem születik víztől és szentiélektől, nem mehet be a mennyeknek országába“. Ezután a többek közt azt is kérdezte az esperes: „Ha mezőn születnék a gyermek, miként keresztelné meg?“ Prédikátor: „ Úgy, mint Fülöp a bereitet“. Esperes: „Ha a kút mély volna és nem lenne semmi eszköz, melylyel vizet lehetne meríteni, mit tenne?“ Prédikátor: „Rajta lennék, hogy meríthessek“. Esperes: „A gyermeket bele kellene dobni a kútba, még ha a vízbe fuladna is“. Prédikátor: „Mi azt nem tennők“. Még több ilyen haszontalan kérdést is tettek, s azután tovább mentek.

1 1749 január 19-éu a grófhoz küldött s minden bajukat eleitől végig elősoroló levelet a siklósiaknak lásd EgyJjÁzk. ■ -levélt Si* S, Sza köteg, 100. sz. okm.