Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
191 bírságot rótt rá. Irta, hogy bűnéül tudatott nem az, hogy vegyes vallású szülőknek gyermekeit, hanem hogy hatáskörén kívül eső egyéneket adott össze. (Az idéző levélben jelölt egyének ugyanis nem Csúzi János hallgatói közül valók voltak, hanem más egyházak tagjai, melyeknek prédikátorai nem merték azokat összeesketni.) A rárótt összeg még eddig nem követeltetett tőle, de félvén attól, hogy azt végre is be fogják rajta hajtani, esedezve kérte az Atyák pártfogását és segélyét. Azok úgy Ítéltek, hogy ezen szomorú időkben vakmerőség volt Csúzi Jánostól az idéző levélben nevezett s nem is hallgatói közül való egyéneket összeesketni; és mivel nem állott módjukban a veszprémi Consistorium által kirótt birság alól őt felmenteni: azt a tanácsot adták, hogy fogadjon egy, az ily dologban jártas ügyvédet, és keressen pártfogókat is, kik érte a püspöknél és Consistoriumnál közbevessék magukat. Csúzi János a tanácsot megfogadta, s két világi és a hazai törvényekben jártas egyént vevén maga mellé, azokkal Veszprémbe ment a pünkösdi ünnepek elmúltával. A püspök összehívta Consistoriumát, mely (mint azt Csúzi János Pákozdon augustus 25-ikén kelt levelében tudatú a Superintendenssel) azon újabb elmarasztaló Ítéletet hozta, hogy miután késett a 800 frtot letenni, most már 960 irtot fizessen. Csúzi János társaival együtt könyörgött a túlságos büntetés enyhítéséért, mire a birák alkudozni kezdtek, kérdezvén, hogy mit Ígérnek tehát V Azok előbb 12 aranyat, aztán 50, 100, 300 frtot Ígértek. Végre, miután a birák kijelenték, hogy 400 írtból egy garast sem engédnek: akarva nem akarva megígérték ezen összegnek kifizetését, s aztán a mit megigértek, a kitűzött napra Csúzi János le is fizette. Ennek megtörténte után azon kéréssel fordult a Superintendenshez. méltóztassék utasítani vallásügyi ágensünket, hogy ezen megsarcoltatását terjeszsze ő Felsége kormánya elé. Kívánságát teljesítő a Superintended, ámbár az ágens fellépéséből semmi vigasztalást nem reménylett. A mint lehetett végezvén dolgaikat az Atyák, s a kunszentmiklósi egyháztól szives készséggel megvendégeltetvén, 24-ikén szétoszlottak. Nehány napra azután a szabadszállási egyház elöljárói értesítők a Superintendenst prédikátoruknak: Veresmarti Sámuelnek april 2-dikán történt hirtelen haláláról; ki Nagypénteken délelőtt még dicsérettel végezte a predikálást, délután azonban, midőn az istenitiszteletet végezné, egyszerre összerogyott s meghalt. Helyébe az egyház elöljáróinak kívánságára Baranyi Péter jeles késziiltségű és magaviseletű ifjú akadémikus rendeltetett.
