Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

192

1747. június 14-ikére Pécclre hívta össze a Superintendens a Seniorokat, jelesen: Debreceni M. Jánost, ül védi Andrást és Gyöngyösi Jánost, az új prédikátoroknak szokott módon teljesítendő fölavatása végett. Meghívattak a következő papjelöltek is, u. m.

Ónodi Sámuel dömsödi, Pataji Cirják János makádi, Hardicsai László péceli, Besnyei Gergely bugyii,

Vecsei István monori,. Istvándi Beniámin monostori prédikátorok. Felszólítás nélkül megjelent Felső-Baranyából Varsányi Pál akadémikus karanesi prédikátor is, ki már előbb nehány évig a túrkevei egyházban viselt prédikátori hivatalt, de ünnepélyesen még nem volt fölszentelve.

A fölavatási ünnepély istenitisztelettel kezdődött. Prédikált Vecsei István Rom. 8 : 3—4-versről. Utána maga a Superintendens lépett a szószékre, s tudatván a templomot egészen betöltő gyülekezettel, hogy tanúja lehet az új prédikátorok vizsgájának és felavatásának, a vita tárgyát képező tételeket latin nyelven elolvasta, aztán pedig magyarul is előadta; majd leszállván a szószékből, az előre kijelölt alapigéről készített predikátiók kéziratait a jelöltektől átvette s bírálás végett az Atyák közt kiosztotta.

Már hajlófélben volt a nap, midőn a vita véget érvén, a kéz-rátétel általi fölavatás megtörtént; de a nagyszámú gyülekezet, leleki László gróffal és feleségével, Rádai Eszterrel mind végig kitartott. A templomból a papiakba mentek az Atyák, hol a felavattattak megkapták okleveleiket.- A Superintendens által különösen is volt idéztetve e napra Vecsei István monori prédikátor egyháza elöljáróival, a miatt, hogy annak menyegzői lakodalmát sokaknak megbotránkoztatásával Áldozó-csötörtököt közvetlenül megelőzőleg tartották. Mentségükül azt hozták föl, hogy Vecsei István ipa Kecskeméti Biró Mihály csákvári prédikátor és vértesaljai Assessor a menyasszony elhozatalára ezt a napot tűzte ki, s nekik nem jutott eszükbe, hogy Áldozó-csötörtök estvéjén nem illik lakodalmat tartani, annyival inkább, mert az eskető lelkész a traktus Seniora: Csúzi Mihály volt. Minthogy annálfogva a bűn ezen két férfiút terhelte : az atyák azt határozták, hogy a Senior és Assessora a Halason tartandó összejövetelre idéztessenek meg, ott okát adván eljárásuknak.

Ugyanekkor folyamodványt nyújtott be az Atyákhoz Bohrai Mihály, melyben kérte őket, hogy számos tagitól álló családjára és ínséges helyzetére való tekintetből segélyezzék. Az Atyák 10 Rftot határoztak számára, melyet a Superintendenstől át is vett.

Az egész napot böjtölve töltött Atyák késő este szabadultak az ügy-bajoktól, s ültek asztalhoz, némelyek Teleki László, mások Farkas István vendégszerető házánál.