Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

bővített oratóriumot Zichi grófné a földig rontatta, 1733-ban. Zicbi János pedig 1737-ben a veszprémmegyei Palotán, midőn az oratórium porticusát újítani akarták, a ref. vallású lakosokat bebörtönöztetni s egyenkint 8 írtra büntetni, a restaurált épületet pedig alapjáig lerontatni parancsolta. Ugyanez történt 1742-ben Tolnamegyében Tengődön és Medinán, hol a harangtorony ledöntetett és anyagja összeromboltatott. Másutt a templomnak célbavett elpusztítását pénzen kellett megváltani, mint p. o. 1744-ben a pestmegyei monostori lakosoknak, kik 50 ftot fizettek a kath. Vice-Archidiakonusnak, hogy a földesúr engedélyével megújított templomukat szét ne hányassa stb. stb. (Lásd az egészet Sup. j.-k. I. köt. 248—260. lap.)

A küldöttek az itt kivonatban közlött terjedelmes emlékirat mellé egy rövidebb kérvényt csatoltak, s azt a királynénak benyújtották, kérelmezvén benne, hogy ő Felsége a protestánsoknak sok sanyaruságait, melyek az emlékiratban részletesen elősoroltatnak, orvosolni és őket kegyelmesen pártfogolni méltóztassék (lásd Sup. j.-k. I. 261—262. lap). Tudván pedig azt, hogy a Minísterek pártfogása nélkül ő Felségénél semmire sem boldogulhatnak, annálfogva hogy azoknak, különösen pedig.................grófnak kegyét megnyerjék,

ehhez egy külön folyamodványt intéztek, melyben az Isten irgalmára s mindenre, a mi neki kedves, kérik, hogy szivére vevén az evangélikusok temérdek sanyargattatásait, panaszukkal teljes emlékiratukat, melyet hódolattal a trón zsámolyánál letettek, ő Felségének ajánlani s ez által őket pártfogolni kegyeskedjék. (Lásd Sup. j.-k. I. 262—264.)

1745-DIK ÉV.

Super, összejövetel Seregélyesen.

A Superintendens úgy vélekedvén, hogy téli időben alkalmasabb leend az út, annálfogva a Seniorokat Assessoraikkal együtt február 10-dikére a fejérmegyei Seregélyesre hívta össze. Azonban kívánságát nem érhette el, mert midőn márui ár indulandó volt, értesült arról, hogy a jég erősen zajlik s a Dunán átkelés nemcsak nehéz, hanem felette veszedelmes is lenne. Megváltoztatta tehát szándékát, s hirtelenében küldött embere által tudósította a kitűzött időben Seregélyesen már megjelent Atyákat, hogy a fentebbi oknál fogva visszamaradni kénytelen, az összejövetelt martius 24-re halasztja, s ekkorra ugyancsak Seregélyesre meghívta őket. Minthogy pedig e község nagyon közel esik Fejérvárhoz, s tartani lehet attól,