Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
a gödöllőieknek azon eljárása, hogy az ö tudta és akarata nélkül, s a mi főbb, egy más superintendentiából visznek maguknak prédikátorul egy ismeretlen egyént; mint ennek azon dacos merészsége, hogy a jogos letiltás dacára is kész elfoglalni az előtte bezárt parochiát. De hátrányos e dolog a superintendentiabeli prédikátorokra nézve is, kik a történtek folytán egy jó papságból záratnak ki. Eredetiben csatolta Váradi Istvánnak fentebbi levelét is, hogy a báró láthassa abból annak kevély és elbizakodott természetét, s annálfogva hagyjon fel az egyházi felsőbbség ellenébeni pártfogásával. Végül pedig kijelenté, hogy ő, miután eléggé megértette, mi legyen ő excellentiájának véleménye és akarata, nem fogja gátolni Váradi Istvánt a gödöllőiek parochiájának elfoglalásában, sem földesuruk jogának magát ellene szegezni nincs szándékában. Nehezen esett az erélyes Superintendensnek a lealázó meghátrálás, de némi megnyugtatására szolgált az, hogy mások is így látták ezt legjobbnak. Jelesen Kandó József domonyi földesúr hozzá intézett levelében figyelmeztette, hogy engedjen a hatalmas Grassalkovicsnak, mert ha vele ellenkezik, ő huzza a rövid ebbet. De az Atyák, Debreceni M. János főjegyző, Dabi Sámuel, Őri Pál, Debreceni K. János Assessorok is megkérdeztetvén általa, hogy adja-e, vagy ne adja Írásban megegyezését? azt felelték a Superintendensnek: ők nem gondolják jónak a nagy tekintélyű földesúrnak fölharagítását, s hajlandók a consensuşt megadni, ha az nem tér el szándékától. Valóban nem is tért el, hanem Váradi Istvánnak már előbb lekötelezett gratiáját ismételve megerősítés s a gödöllőieket biztosította, hogy megígért jóindulatát irányukban továbbra is megtartja, s pártfogolni fogja őket. Mind a mellett azonban, hogy az engedést látták az Atyák legjobbnak, teljesen engedni még sem tudtak, mert a március 27-én Dömsödön tartott összejövetel alkalmával aUTa határozatot hozták, hogy a borsodi Superintendentiából a mienkbe, s illetve a gödöllői egyházba a törvények ellenére és Superintendensünk akarata semmibevevésével befurakodni akaró Váradi Istvánt Superintendenthink tagjául nem ismertetik el, s a prédikátorok vele való minden érülközést szorgalmasan kerüljenek. E határozatról az illetők talán nem tudtak semmit, vagy talán nem is törődtek vele, mert Szent György-napja elérkezvén, a gödöllői lakosok Váradi Istvánnak és holmijának elszállítása végett szekereket küldtek Kesznyétenre s őt a gödöllői papiakba helyezték; majd május 13-án az új prédikátor Tót György elöljáróval Nagy-Kőrösre ment, hogy magát a Superintendensnek bemutassa és kegyébe ajánlja. Ez azonban nem fogadta el őket, s hazamentek a nélkül, hogy azt látták volna. 143
