Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
140 3. Megyeri prédikátor Kócsi Ferenc meghalván, az ekklésia három megbízottját, u. m. Ns Szőri László urat, s Szőri István és Kis Ferenc parasztokat küldte a Superintendenshez, kérve általuk, hogy a megiiresült ekklésiába a kéznél levő akadémikusok közül adjon egy alkalmasat. A Superintended a Dömsödön tartózkodó, s ott magán életet folytató Földvári Gergelyt adta nekik, s utasítá a Seniort, hogy e dologra nézve adja beleegyezését a pocsmegyeri ekklésiának; mit ez megnyervén, nevezett akadémikust ideiglenes prédikátorul behelyezte a papiakra. 4. Gödöllői egyház a közelebb mult évhen változtatni kívánván prédikátorát, Dömsödi Jánost, a tassi összejövetel alkalmával az Atyák által csak nagynehezen és azon Ígéret által, hogy engedelmeskedés esetében egy kedve szerinti alkalmas prédikátorral lesz megörvendeztetve, volt bírható arra, hogy legalább még egy évig éljen annak szolgálatával. Egy éven át meg is tartotta azt magánál, de annak leteltével s a Superintendensnek és Atyáknak híre-tudta nélkül, nagy sebtiben prédikátort keresett magának, s e célból pünkösd táján a tiszáninneni Superintendentiában fekvő Sajó-Kesznyétenre küld vén megbízottjait, az ottani egyház prédikátorát, a különben gödöll (> születésű Váradi Istvánt prédikátorául meghívta. Hogy pedig* föltett szándékában annál inkább boldoguljon, földesurát Grassalkovics bárót (egy évvel későbbi jegyzet: „most már gróf, valóságos belső titkos tanácsos, s a hét személyes tábla elnöke“) megnyerte céljának, sőt még arra is rávette, hogy ez a nevezett kesznyéteni prédikátornak levelet írt, melyben kijelenti, hogy kedvesen fogadja, ha gödöllői jobbágyai lelkiszolgálatára vállalkozik. Váradi István elfogadta az egyház meghívását, s erről a grófot is értesíté, elmondván levelében, hogy jelenlegi kedvező helyét főként a gróf kegyére való tekintetből cseréli el a gödöllői ekklésiával. Ezeknek megtörténte után küldték a gödöllőiek Tót Györgyöt, a grófnak és családjának nagyon bizalmas és benfentes emberét, s az egész dolognak mesterét egy másik jobbágy emberrel a Superintendenshez, hogy beleegyezését kikérjék és megnyerjék; mit azonban az kereken megtagadott. Pár napra ezután, január 29-én Öivedi András kecskeméti Senior és társa Miskolci János jegyző a szokott évi visitatio megejtése végett Kőrösre menvén, tudatú velők, hogy föltett szándéka letiltó levelet küldeni a kesznyéteni prédikátornak. Azok helyeslőleg nyilatkozván, a Superintendens akkor mindjárt következő tartalmú levelet írt, latinul: „Tisztelendő Tudós Váradi István, a kesznyéteni ecclésia prédikátor a jelensorokkal eltiltatika mi kormányzásunk alatt levő gödöllői ekklésiába meneteltől, s a papi szolgálat teljesítése céljából az ottani parochia elfoglalásától. Óvakodjék ezzel ellenkezőleg cselekedni, különben stb., stb.“
