Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

E levelet aláírták a nevezett visitátorok, s a Superintendens intézkedéséből magukhoz vették, hogy Kisérről — hol visitálni fognak — külön levélhordó által Kesznyétenre elküldjük; — a mi meg is történt. Váradi István megkapván és olvasván a letiltást: egy epével teljes, s az Atyákat, de különösen a Superintendenst erősen sértő levelet írt s adott át ugyanannak a levélhordónak. Tartalma a következő:

„Tisztelendő és Tudós kormányzóknak Váradi G. István minden jót kiván!

Kedves Uraim! Kőrösről f. év január végén hozzám intézett s február 8-án kézbesített leveletek folytán nyugodt lélekkel kívánhatnám ugyan, vajha úgy szeressenek titeket mások, mint ti engem szerettek; azonban jobb érzülettel lévén irányotokban, kívánom, hogy sokkal inkább szeressenek titeket mások, mint én és mi általatok szerettetünk.

Bizonyára letiltó leveletek legkisebb szeretetet és kölcsönös atyafiságos jóindulatot — mely a Krisztus tanítványait megilleti és ékesíti — sem lehel, sőt azt vagyok kénytelen belőle olvasni, hogy azt végkép levetkőztétek, midőn az útamba állást magatokban elhatároztátok. A szegény, s nekem és enyéimnek keservesen panaszkodó levélhordót nem kellett volna tiltó leveletekkel hozzám fárasztani, mert ezt semmiféle egyházi törvények nem diktálták nektek ha csak ekklésiátok igazgatására nézve, nem tudom miféle uj törvényeitek nincsenek; hanem a tőletek részemre beleegyezést kérő gödöllőieknek, az úr gabonájában fáradozó aratóknak bőségével mentegetőző egyszerű megtagadással kellett volna felelnetek; s ha ezt teszitek, akkor az egyházi törvényeknek, a szeretetnek és kölcsönös atyafiúi jóindulatnak, egy harmadik megbántása nélkül, eleget tettetek volna. Bizonyára nem ez a regulája a 7 gyertyatartó között forgolódóknak.

Egyébiránt gondoljátok tán, hogy én ezt a szerencséi jó vagy rossz úton kerestem valaha? Hiszem, hogy gondoljátok, de tévedtek. A mindeneket tudó Isten tudja, hogy én és az enyimek nem szívesen távozunk innét, s hogy az egyedül [hozzám ragaszkodó gödöllőieknek csakis 9-dik. s engemet a kelleténél inkább sürgető levelére, ingatlan javaimnak s remélhető jövendőbeli nagyobb előmenetelemnek kockáztatásával Ígértem el magamat nekik.

Ezenfelül kérdem, miért gondoltok engem oly gyenge lelkű embernek, ki a ti letiltástok folytán az előttem bezárt kaput nem merem majd kinyitni? Bizonyára azt hiszitek, jó emberek, hogy a ti ezen s hasonló — nem akarom mondani minő — menyköveitekre : B. et C. Stephanus Váradi, caveat de contraria, secus etc., — midőn a szerencse rám mosolyog, nem fogok rá visszamosolyogni, s Ígéretemnek