Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
126 Felelete a vádlottnak: Megvallja maga és az ekklésia, a hol lakik, hogy igen részeg volt akkoron, mikor a katonákkal beszélt, — Ígérte is sf magát a katonaságra, de mondérba föl nem öltözött, hanem azután megjózanodván a bortól, 2 máriást adott a maga mentsége váltságára. A 2-dikra mondja, hogy nem szitkozódott és vallásunkat sem káromolta. Tanúk: Az ekkiésiának elöljárói lelkiismerete szerint vallják, hogy soha nem káromkodik ha részeg is, — de soha házában nem maradhat. Talán ugyan nadragulyát ástanak reája. Katonaságra is Ígérte magát részegen, de józan korában keservesen megsiratta magát, s 2 máriással megváltotta a mentéjét. Végeztetett : „Mivel az ekklésia instált előttünk, jó subjectum, soha senkinek sem vét, nem is káromkodik: azért ha fogadást tészen, hogy soha egész életében semminémü részegítő italt nem iszik, s a Canonok szerint él, tehát maradjon meg az ekklésiában. De ha legkisebbikben vét is, esztendő előtt is ki menjen az ekklésiából. Mind az ekklésia s mind maga reversalist adjon, a mint is adott sub literis C) et D).“ (L. Sup. j.-k. 190—1. lap.) 111. Szalontai János cssepeli prédikátor. Vádoitatott paráznasággal, mert a szolgálója reá vallott, melyért is Iregből változása lett. Vádlott határozottan tagadja a dolgot. Tanúk: 1. Farkas Ilona annorum circiter 26, szemtől-szemben megmondotta Szalontai Jánosnak, hogy ő rontotta meg szüzességében, és nem egyszer-kétszer volt dolga vele. 2. Pintér János felesége Molnár Judit előttünk ezt mondotta, hogy ő azt nem vallja, hogy volt volna közi vele, hanem a Farkas Ilona apja nótárius lévén a faluban, sokszor faggatta és kérte mondaná meg, miképen szolgált a prédikátor házánál; és ezekre azt mondta: bizony nehéz ott szolgálni, mert kivált ha részeg, garázda ember, talpát vakartatja, megveri a szolgálókat; — de ő többet nem vall. Az egész ekkiésiának és falunak elöljáróit hittel kényszerítettük, kik között tizenkét esztendőkig lakván, láttanak-e, hallottanak-e ehez az emberhez paráznaságot? És ezt felelték: soha sem, ezen kívül a k—n kívül nem hallottanak, sem láttának. Sőt tudják azt, hogy az ő kglme szolgájával kapták,
