Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
azt bécsi ágensünk a Superintendenshez Pozsonyból október 27-én küldött levelében e szavakkal tudatja: „Tegnap a mi uraink Audientián voltak Fenséges asszonyunknál, és a mi sorsunk boldogtalanságát per longum et latum deklarálták németül, adván be memorialist 5 Fenségének mindkét nyelven. Kegyelmesen felelt ő Fensége, magát deklarálván, hogy nem intentiőja a religiókat opprimálni, hanem inkább maguk szabadságában conserválni; — sőt azt is condolenter említette, hogy Pécsben nem acceptálhatta a Deputatusokat, mivel sokan voltak. Ceterum akármikor, proprio vei publico nomine menjenek, admissiójuk mindenkor leszen.“ (A memoriale szövegét lásd Sup. j. k. 164—174. lapon, melyben hosszasan előadják panaszaikat, s aztán 10 pont alatt, a mit kívánnak.) 1742-D1K ÉV. Közeledvén a prédikátorok szolgálatának határideje, a Superintendens Consessust hirdetett április á-dikére Tassra, hol a Superintendensen kívül megjelentek még: Erdőmelléki traktusból: Solti ,, Kecskeméti Somogyi Cserháti Csúzi Mihály senior, Újvári András jegyző. Debreceni M. János senior és sup. „ jegyző, Őri Pál assessor. Ölvedi András snr, Miskolci János j. Gicei Sámuel senior, Cene István j. Veresmarti Sámuel senior, Gyöngyösi János j. Az Atyák első dolga volt a helyüket változtató prédikátorok elhelyezése. Szabadszállásiekklésia a prédikátorát, Veszprémi Sámuelt elküldeni, s helyébe Pécelről Veresmarti Sámuelt állítani szándékozván, a traktus seniora Debreceni M. János a tassi consessust előzőleg megengedte azt neki, s ennek folytán Veresmarti Sámuel elfogadta az ekklésia hívását. A traktus Assessorai azonban ellene mondtak e dolognak, azt vetvén okul, hogy ezen ügyben nem a törvénynek megfelelőleg történt az eljárás, s annálfogva sem Veszprémi S. elmozdítása, sem Veresmarti S. helyébe lépése nem engedhető meg. A szabadszállási ekklésia végre, ha nagy nehezen is, de elérte kívánságát, mert Veresmarti S. neki engedtetett, Veszprémi S. pedig Paxra rendeltetett.
