Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

m

Gödöllői ekklésiának hasonlóan szándékában volt, hogy prédikátorát, Dömsödi Jánost elbocsátja, és pedig nem ok nélkül, mert midőn az Elöljárók a következő évre is tisztességgel és idejében felajánlották neki az ekklésiát, azt akkor nem fogadta el, — s midőn a rendes visitatio alkalmával a Senior és társa előtt megismételték volna: az ő becsületes fölajánlásukat gyalázólog utasította vissza. Dömsödi Jánosnak az Atyák más egyházat nem birván adni, továbbra is meghagyták helyén, az ebbe beleegyezni nem akaró elöljáróknak pedig megígérték, hogy egy év leforgása alatt kedvük szerinti prédikátorral ajándékozzák meg őket, — most tehát nyugodjanak meg a jelen rendelkezésben. Nagy nehezen ugyan, de mégis belenyugodtak; — felzúdultak azonban otthon a gödöllőiek, midőn megtudták, hogy Dömsödi János náluk hagyatott; mindazáltal köztük folytatta egy éven át a sz. szolgálatot.

Séni András akadémikus a tassi Consessus alkalmával, s Sallai András tolnai senior beleegyezésével a szentgyörgyi ekklésiában megerősíttetett. Ugyanez alkalommal prédikátorul jelöltettek:

Pécelre Losonci János, Pátkára Kardos István,

Vajtára Veszprémi István, Vezsenybe Tasi-Tót István, mind

akadémikusok. Utóbbi Erdélyben avattatott papi hivatalra, hol — mielőtt akadémiákra ment volna — már rendes papihivatalt viselt.

Hivatal nélkül maradtak:

Herényi Sámuel, ki túlságos részegeskedésnek adva magát s e miatt nem ritkán alig lévén képes a sz. szolgálatot végezni: a vezsenyi ekklésiától megfosztatott. A Szentgyörgyön foglalkozás nélkül tartózkodó Turóci István, és Lepsényi Jánost (Vajtán) hibáik miatt papságra nem lehetett jelölni, jügy szinte a somogyi traktusban Patai János, Bajomi György és Szentgyörgyvölgyi János ezúttal nem nyertek alkalmazást.

Jász Kiséri ekklésia a Superintendens és Ölvedi András senior beleegyezésével prédikátorul nyerte Hévizgyörkről Berényi Istvánt; s ennek helyébe rendeltetett a nagy-marosi ekklésiából Gundacker—a Stahremberg Theodor gróf gazdatisztje—-által az 1741-dik évi országgyűlés alatt elüldözött Peleskei Péter.

Tószegi ekklésia prédikátorát, Dobrai Mihályt, a kecskeméti egyház hívta meg két évi szolgálatra, ki amott idejét kitöltvén, a templomtól távolabb fekvő papi lakásba be is helyeztetett és pedig úgy, hogy két év eltelése után helyét át fogja engedni a debreceni kollégiumból két év előtt prédikátorul vitt, és (ízen időtől a sz. hivatalban szolgált Szathmári Pálnak, kit 1742-ben a kecskeméti ekklésia külföldi akadémiákra küldött azon ígérettel, hogy őt két év eltelte után ismét visszafogadja