Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
115 1741. September 13-ára Lackházára, tűzetvén ki Sessió, megjelentek: Helmed István Superintendens. Solti traktusból: Debreceni M. János sup. főjegyző és Senior. Dabi Sámuel jegyző és Őri Pál Assessor. Hegyaljai „ Csúzi Mihály Senior, Újvári András jegyző. Kecskeméti „ Ölvedi András Snr, Miskolci János jegyző. Cserháti „ Veresmarti Sám. és Gyöngyösi Ján. jegyző. F.-baranyai „ Dámány András Snr, Filóci Bálint Assessor. A.-baranyai „ Szentpéteri Miklós Assessor. A Consessuson előfordult főbb tárgyak voltak: 1. Szőllősi István a f.-baranyai Seniorságról lemondván, becsülettel elbocsáttatott, s a helyébe választott Dámány András az Atyáktól megerősíttetett, föleskettetett és avattatott. 2. Miután a beadott jelentésekből az tűnt ki, hogy a f.-baranyai prédikátorok közül többen viselnek papi hivatalt fölavatás és kibocsátás (exmissio) nélkül, határoztatott, hogy az ilyenek 3 —4-enkint a Superintendenshez menjenek Kőrösre, ki aztán a közelben lakó Atyákkal együtt a felavatás munkáját körültük elvégzendi. 3. Intézkedés tétetett az Akadémikusok megrendszabályozására nézve is, kik a mi magyarországi ekklésiánk mostani állapotához képest fényűzéssel készített, és a jelen században divatos ruházkodásukkal sokakat megbotránkoztatnak; mely intézkedés az 1742-dik évben Tason tartott Consessuson foganatosíttatott is. 4. Az atyák segíteni kívánván a Superintendensnek, az Úrvacsorájáról Melianus Gnatereth álnév alatt 1741-ben Utrechtben kiadott s „Igazság paizsa“ cimű munkájának hazaszállításában, 20 aranyat adtak kölcsön, mely megfelelő értékű példányokkal (egy példány ára egy tallér) lesz visszatérítendő. 5. Az ország rendjei az új királynénak számos ellenségei ellen megígérvén a nemesi felkelést: némely túladunai megyék tisztviselői a hadi költségek szaporítása végett még a prot. prédikátorokra is vetettek ki bizonyos pénzbeli összeget, s azt, ámbár sem királyi, sem országgyűlési határozat nem parancsolta, a sanyarú helyzetükben alig tengődő szegényeken be is hajtotta. Különösen Fehér, Tolna, Somogy és Baranya megyékben történt ez, — Pestmegye tisztviselői nem követtek ily eljárást. Az 1741-dik évre hirdetett pozsonyi országgyűlés egész ideje alatt lesték a helv. és ágost. vallásunk főbbjei a kellő alkalmat, hogy személyes kihallgatáson mikor nyújthatják be a Bécsben be nem nyújthatott folyamodványt. Az országgyűlés vége felé, október 26-án elérték, a mit kívántak, mint 8* ><
