Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
114 „Ennek útja el van zárva, mert akár Írásban, akár élőszóval terjesztetik elő a kérelem, közös folyamodványnak közös név alatt beterjesztése mindkét esetben egyenesen ellenkezésben van a Károly-féle resolutióval, mely mellett ő Felsége állani kivan. Annálfogva, bár a tárgyat illetőleg igazságos a kivánat, a formára való tekintetből nem történhetik meg“. A küldöttek még e határozottan elutasító válasz után sem tágítottak, hanem kérték a Cancellárt, hogy érettük tegyen még legalább egy kísérletet ő Felségénél, hogy küldőik, kik az új uralom kezdetével új vigasztalást Ígértek maguknak, a trón zsámolyától elutasíttatásukat hallva, a legnagyobb kétségbe esni ne kényszeríttessenek. A hosszas rimánkodásra megígérte a Cancellár, hogy tesz még egy kísérletet ő Felségénél, s annak feleletét közölni fogja a küldöttekkel. Járt-e közben a királynénál? nem tudni, mert midőn a felelet megtudása végett úgy 15 mint 16-án lakásán megjelentek, különböző, különösen pedig a koronázás végett Pozsonyba teendő útjának gondjaival mentve magát, nem fogadta a nála járókat. A küldöttek beleunva a várakozásba, s azon meggyőződésben, hogy kérésük — dacára az Ígéretnek — egyenesen megtagadtatott, visszamentek Pozsonyba, szükségtelennek tartván a királynénak mielőbbi lejövetele miatt tovább is Bécsben késlekedni. Az elkezdett dolognak folytatása végett Pozsonyban tartott értekezleten abban állapodtak meg, hogy a koronázás előtt vagy után valamiképen benyújtják ő Felségének panasz- és kérelemlevelüket, azonban bár minden útat-módot megkisérlettek, még sem hajthatták végre szándékukat; s annálfogva ügyüknek alkalmasabb időre halasztását, és azon esetre, hogy ha az netán országgyűlési tárgyalás alá jönne, közülük nehánynak az országgyűlés ideje alatt Pozsonyban tartózkodását határozták el. Hogy tehát mind az időnek hiába töltése, mind haszontalan költségtétele többeket ne terheljen, a küldöttek közül hárman u. m. Szunyogh Imre, Szemere György és Pataki István helv. hitvallásúak e hó 28-án hajón hazautaztak; hárman pedig, u. m. Máriássi László, Rádai Gedeon és Dobozi Mihály visszamaradtak. (A protestánsok kérvényét, melyet Bécsben s aztán a koronázáskor Pozsonyban Mária- Teréziának benyújtani akartak, de nem tudtak, s a melyben a sérelmek hosszú sora foglaltatik, lásd Sup. j. k. 155—161. lap.)
