Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
110 saságba nemcsak fölvenni, hanem ekklésiának még ajánlani is. Minek okáért mindkét férfiút megfosztották az atyák hivataluktól s csakis nagy könyörgésre nyertek bocsánatot. A szentgyörgyi ekkiésia Vecsei távoztával árván maradván, az Atyák előbb Szecsei István akadémikust ajánlották prédikátorul, de a megbízottak nem fogadták el; azután Váradi Istvánt a tatai ref. iskola ex-rectorát, kit szinte visszautasítottak. Végre aztán 1742-ben Fürdö's Mihály abai földes űr ajánlására Győrbe menvén, Séni András akadémikust fogadták meg és helyezték be a papiakba. A tolnai traktus Seniora Sallai András beleegyezett a választásba, s később, midőn megismerte, maga a Superintendens is. A vecsei consessuson elhatároztatott, hogy a prédikátorok senkit ne ítéljenek vagy bocsássanak nyilvános penitentiára, mig ügyében a világi hatóság véglegesen nem határozott. A íelső-baranyai atyafiak Szőllősi Istvánt számos oknál fogva méltatlannak és képtelennek Ítélvén a seniors ágra, 1741. julius 12-én Kémesen tisztitől megfosztották, s ott helyben szerkesztett leveliikben e tettükről tudósíták a Superintendenst. A levélnek aláírtak: Ns. Unyámi Kálmán István assessor, B. Korváti Márton assessor, Filóci Bálint assessor, Szentbenedeki András assessor, Dámány András, Vecsey Gergely, Veszprémi János, Veresmarti Acs Sámuel, N. Szepsi Miklós. S után téArn: és a többiek. Az atyafiak tudósító leveléhez volt mellékelve a letett I Seniornak a Superintendenshez intézett következő levele : „Hogy az úr Isten kglmedet éltesse és szerencsésítse minden dolgaiban: szívesen kívánom ! Tiszt. Püspök uram! Kémesen a Tiszt. Assessorok egybegyűlvén, a kglmed parancsolatjából, néminémű dolgoknak revisiójára: a sz. Seniori tisztet ugyanazon Sessióban letettem, mivel épen e nehéz tisztnek elviselésére magamat alkalmatlannak Ítélem. Elsőben az igen örégség miatt, mert most vagyok 70 esztendős. Másodszor, mert a pestisben mind cselédeimtől, mind feleségemtől megfosztattam és keserves özvegységre jutottam. Harmadszor, mert a tudományban is igen csekély vagyok, a Seniorságra pedig kívántatik szép tudomány, minden dolgokban való facultás. Negyedszer, mert fölszenteltetósemkor előmbe írt punctumokat a debilitások miatt nem tölthettem be, és ismerem magamat azok ellen vétőnek lenni. Hogy pedig in officio Pastorali megmaradhassak, ezután tehát magamat a mint lehet corrigálom, és igyekezem életemet úgy rendelni, hogy sem másokat meg nem botránkoztatok, sem kegyelmedet Tiszt, püspök uramat meg nem szomorítom, sőt jó magamviseletével megörvendeztetem. A Traktus pecsétjét és Cánonit
