Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

Ill

letettem följebb említett sessióban. Kegyelmed gratiájába ajánlván magamat, maradok Tiszt. Uramnak alázatos szolgája. Szőllősi István, m. pr. írtam Kémesen 12. julii 1741.“

Ezután szavazás útján Dámány András siklósi prédikátort választották Seniornak a f.-baranyái atyafiak, és az 1742. aug. 21-én Szeredahelyen tartott sessióban ki is hirdettetett megválasztatása. Ugyanekkor a traktus jegyzőjévé Vecsei György nagy-harsányi prédikátort választották, de nem lehetett rábírni, hogy e tisztet elvállalja. Még e sessióból tudósították a történtekről a Superintendenst.

Midőn Mária Terézia trónra lépett, azt reménylék a protestánsok, hogy a temérdek bosszantások és háborgattatások után, az ő kormánya alatt kedvezőbb helyzetbe fognak jutni. De csakhamar alkalmuk volt az ellenkezőről győződni meg.

Az 1741-dik évben ugyanis a két felekezet egyházi és világi főbbjei elhatározták, hogy (j Felségénél egy — a közös sérelmeket magába foglaló kérvényt nyújtanak be, s ennek folytán e céljuk sikeres előmozdítására legalkalmasabb személyeket maguk közül ki is válogatták. A helv. hitvallásúik küldöttjei lettek: Tiszáninnenről: márkusfalvi Máriássi László és Szemere György; Tiszántúlról: Dobozi Mihály és Szúnyogh Imre; Dunáninnenről: Rádai Gedeon és körösi Pataki István, kik május havában Pozsonyija menvén, a már ott levő helv. és ágost. hitv. főbb urakkal együtt a benyújtandó kérvényt megszerkesztették, s aztán junius 5-én széki Teleki László gr., Hellenbach Károly báró, Podmanicki János, bazini Majthényi István és eperjesi Pulszki N. urakkal Bécsbe mentek, hol a már kész kérvény némi módosítással latin nyelven szépen leíratott, s majd Majthényi István által németre lefordíttatott. Junius 9-én Teleki László, Podmanicki János a teljesen megvakult Kobenzel helyettesét Herbersteint és Königseck gróf valóságos belső titkos tanácsost keresték meg a személyes kihallgattatás megnyerése végett, átadván nekik a kilenc küldöttnek névsorát.

Másnapon megkapták a választ, hogy délután öt órakor kihallgatást nyernek, — annálfogva kocsikon mindnyájan a királyi udvarba vitették magukat, s a váróteremben lesték az ünnepélyes pillanatot. Majd egy órai várakozás után a királyi kamarás hangosan szólítá Teleki Lászlót, hogy Ő Felsége elé járulhat, — ki midőn jelenté, hogy nem egyedül maga, hanem nyolc más követtársával kivan bemenni: a kamarás jelentést tett arról a királynénál, s attól azon izenettel jött vissza Telekihez, hogy menjen Batthyányi Lajos Cancellárhoz és tudja meg tőle, hogy a kihallgatást illetőleg mi lett határozva? A küldöttek leverten távoztak a palotából.