Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

/

Ezen időtájban a vecsei ekklésia és prédikátora Debreceni Kovács János közt nagy viszály támadt, s majdnem egész napot igénybe vevő nagy munkával is alig voltak képesek az atyák megszüntetni azt. A viszály támasztója a hivatalos idejét kitöltött s épen távozni készülő Komáromi János tanító volt, ki, midőn a templomban búcsúzó beszédét mondá, élesen és igazságtalanul kikelt a szinte jelenlevő prédikátor ellen, s tüzes beszédével egészen felingerelte az elöljáróknak különben is idegenkedő lelkét. A vérig sértett prédikátor elégtételt követelt, s midőn látná, hogy az elöljárók a tanítónak fogják pártját, ügyét az egyházi felsőség elé terjesztő, mely azt a jelenlegi Consessuson tárgyalta. Itt a prédikátor a tanító és egyház elöljárói, ezek pedig a prédikátor ellen különböző vádakat emeltek, s ennek folytán annyira fokozódott az ingerültség, hogy ámbár az ekklésia megelőző felszólítására a prédikátor jövő évre is megígérte az ékklésiában maradását: mindazáltal most mindkét fél ezen egyességtől elállani, s a prédikátor az ekklésiát, az ekklésia pedig a prédikátort mással elcserélni megátalkodo.ttan igyekezett. Végre mégis az atyák hosszas intése és rábeszélésére lecsendesültek a viszálykodó felek, s megegyeztek abban, hogy a prédikátor tovább folytatja hivatalát. Az ez ellen méltatlanul kikelt tanítóra nézve pedig az határoztatott és rendeltetett, hogy a templomban nyilvánosan vonja vissza sértegető szavait és kérjen bocsánatot. Megtörtént március 26-án.

A szentgyörgyi ekklésia is engedelmeskedett a Superintendens meghagyásának, — a Consessusra elküldte megbízottjait, hogy az egyház nevében számot adjanak arról, miért vitték maguk közé prédikátorul Vecsei Istvánt. Nyilatkozataik után Sallai András volt Senior és Dömsödi Gergely jegyző találtatott hibásnak, mert Vecsei Istvánnak Írásban adtak beleegyezést (consensust), a mit az atyák előtt föl is mutattak a megbízottak, s mely így hangzik:

„Gratiam et pacem Dili noştri Jesu Christi praecamur. Tiszteletreméltó nagyérdemű Vecsei István urunk, mi a mint kglmed Tiszt, személye előtt is magunkat köteleztük a kegyelmed szolgálatára, azt actu is megteljesítettük, mert eljővén nemes Szentgyörgyi uraimék hozzánk, kegyelmedet ő kglmeknek ajánlottuk, és ő kglmek ebben megnvugodtanak. Azért a midőn ő kglmek honesta vocatiót fognak adni ex consensu nostra, bátorságosan T. uram kglmed magát ő kglmeknek lekötelezheti az úr munkájában való sz. szolgálatra. 1740. 17 marţii. Az úr munkájában -kglmednek is alázatos szolgatársai Sallai András öcsényi prédikátor. Dömsödi Gergely decsi pr. (L. S.)“

Csodálkozott mindenki azon, hogy ily rosszhirű embert miként lehetett ily bizonyságtétellel földiszíteni, és a sz. tár-109