Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
64 Monori András Bugyira, Bicskei Gergely Héviz-Györkre. Tótfalusi József Csabára, Tótfalusi Sámuel Fótra, Keresztúri György Gyónra. További határozatok: 1. Az eddigi szokás és gyakorlat szerint megválasztott Superintendens, Patai János szigetszentmiklósi prédikátor, hivatalát közmegelégedéssel viselvén, abban továbbra is megmarad, s mig ő él, mást választani és alkalmazni nem akarunk. 2. A superintendentiának eddig igazgatásunk alatt volt. s az Ő Felségéhez minap benyújtott folyamodványban megjelölt határaihoz és területéhez erősen ragaszkodunk, megrövidítését nem engedjükés tűrjük; s ha az ellenünkre mégis megtörténnék : a bécsi Ágens évenkénti javadalmazására ránk eső 100 tallérnak fizetését beszüntetjük. 3. Az alamisna-pénzek továbbra is a Superintendens kezénél maradnak, s azokat csak szent végekre és az egyházi törvények III : 66. §-ban megjelölt szükséges esetekben szabad fölhasználni. Ezek után az ülés berekesztetett. Conferenţia Nagy-Kőrösön. 1735. april 4—5. Nagy-Kőrösön tartott Conferentián a Superintendens Patai János, a kecskeméti, körösi és ceglédi egyházak prédikátorain kivül több előkelő világi urak is megjelentek. A tanácskozmány legfőbb tárgya volt a Superintendentiákra vonatkozó királyi rendelet megsiirgetése végett Bécsbe küldendő követség megválasztása, s annak úti és egyéb költségei fedezéséről való intézkedés. Losonci Darvas József legalkalmasabbnak Ítéltetvén e fontos követségre, meg is választatott, s neki a Superintendentia pénztárából útiköltségre 100 tallér az utasítással és fölhatalmazással '■ azonnal el is küldetett. A dunamelléki egyházkerület utasítása, magyar nyelven szerkesztve, következő : „Anno 1735. die 5 mensi április. lo. Ha az 1733-dik esztendőben február havában 0 Felségének beadatott instantiában specifikált vármegyék szerint ezen Superintendentia megmaradhatna, jóllehet a többi superintendentiákat, u. m. a debrecenit és borsodit medietásban sem assequálja, propter fraternam Unionem mindazáltal, és régtől fogvást való összeszokásért kívánunk együtt maradni. Ide járult mind az ekklésiák, mind Tiszt, prédikátor uraiméknak is egyetértésük. 1 L. Sup. j. k. 81—82. 1.
