Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
55 géhez benyújtandó kérvény elkészítésére kiküldöttek Győrben tanácskozás végett összejöttek; majd közülök Máriássy László, Maróthi György és Pataki István február 1-én Pozsonyba rándultak, s ott egy napot késvén és magukat Jeszenák Pál kegyeibe ajánlván, február 3-án Pécsbe mentek, hol az oda már előbb megérkezett ágost. hitv. delegátusokkal találkoztak. Ott volt Zólyommegyéből Radvánszky György, Gömörből Lányi Pál, Beszterce-Bányáról Valla György, báró Kalisius és Plathi Sándor; február 4-én érkezett meg hozzájuk Tnrócmegyéből Rakovszky Elek. Február 2-án az ágostai vallást követők közül Lányi Pál és Plathi Sándor tisztelgettek ő Felsége fó'-liadibiztosa. Nesselrode grófnál, kérve pártfogását és közbenjárását arra nézve, hogy ő Felségének január 12-én kiadott kedvező rendelete, melyben az újonnan választott megyei tisztviselőknek kegyelmesen elengedtetik a szűz Máriára és szentekre való esküvés, — a megyében kihirdettessék. (Lásd a rendeletet sup. j.-k. 54. 1.) Kérelmükre a gróf következő választ adott: „Nekem, mint katonának, a vallási dolgokhoz semmi közöm, nem is érdeklődöm irántuk; mindazáltal, ha Önöknek valahol és valamiben segíthetek, szívesen megteszem“. Ugyanazon napon meglátogatták gróf Zinzendorf-ot is, s ismételve előtte az esküvés tárgyában kiadott királyi rendelet kihirdetésére vonatkozó kérelmüket, az csodálkozva kérdé tőlök: „Tehát még sem publikált:!tott ki ö Felsége resolutiója? Rajta leszek, hogy minél előbb kihirdettessék". Február 5-én Radvánszky György, Rakovszky Elek, Máriássy László és Pataki István Eugen herceget látogatták meg, kihez Radvánszky a következő rövid beszédet intézett: „Fenséges Herceg, kegyelmes urunk! Két év folyt már le, mióta az esküvés dolgában alázatosan és nagy epedezéssel esedezünk. 0 Felsége azt illetőleg adott ugyan már ki egy kedvező rendeletet, de az folyvást ismeretlen előttünk, s mi folyvást oly vigasztalan helyzetben vagyunk, hogy ama kedvező rendeletnek kihirdetését jelen alkalommal kérnünk kell megszűnés nélkül. Hallgatok a sanyaruságokról, melyekkel illettetünk. Annálfogva alázatosan esedezünk kegyelmességednél, hogy ezen emlékezetre méltó béke idején, melyet kegyelmességed hősi erénye szerzett hazánknak, méltóztatnék kegyelmes közbenjárásával ő Felségénél oda hatni, hogy ama kedvező rendelet valahára kihirdettessék, és mi régóta kívánt lelki nyugalmunkat ő Felsége szolgálatára megtarthassuk.“ Mely beszédre a herceg ezt válaszolá: „Ámbár már két vagy háromszáz év óta használatban van amaz esküforma, és a törvényben áll, mindazáltal én már beszéltem a Császárral; és bár nehéz dolog, a mit kivannak,' de azért ismét szólni
