Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
, fogok ő Felségével; — és mivel igazságos dolgot kívánnak, meg is kell nyerniük.“ 1733. Február 22-re elegendő számmal megjelenvén Bécsben a küldöttek, közös tanácskozásra gyűltek össze, melyen az egyetemes bajok és panaszokat magába foglaló emlékirat összeállíttatott, felolvastatott, s miután helyesbítetett, az 5 Felsége általi kihallgatás eszközlése végett gróf Kobenczel kamaráshoz küldettek Ottlik András és Csejtei Sigmond, kik az összes protestánság nevében benyújtandó „emlékirat“ átadására kirendelt küldöttek névsorát is bemutatván, megtudakozták, hogy az ő Felségénéli személyes kihallgattatáson hányán lehetnek jelen? A kamarás az emlékirat tartalmának megismerése végett időt kért magának, s újabb megjelenésre a déli 12 órát tűzte ki, mely elérkezvén, az ismét megjelentekkel tudatá, hogy a délutáni órákban öten vagy hatan járulhatnak 5 Felsége elé. A mindkét hitvallású küldöttek annálfogva egyenlő számmal 5 órakor az Aulára mentek, s közülök Radvánszky György, Rakovszky Elek, Máriássy László és Csúzi Pál szóbeli kihallgattatásra bocsáttatván, ő Felsége termébe léptek, a szokásos ceremóniával térdüket háromszor meghajtották, mindannyiszor hármat lépve, mind a belépés, mind a kijövetelkor, s arccal mindég ő Felsége felé fordulva. Szép rendben megállva a király előtt, Radvánszky egy terjedelmes latin beszédet mondott (Sup. j.-k. 55—57. 1.), melyet meghallgatván ö Felsége, röviden válaszolá: „Gondunk lesz panaszaitokra nézve intézkedni, s a mit javatokra a törvények értelmében tehetünk, megtesszük“. A küldöttek ezután átadták ő Felségének az emlékiratot (Sup. j.-k. 57—63.), melyben főként a következőket kérelmezik: I. Az ágost. és helv. vallástételt követőknek Suporintendenseit kegyelmesen hivatalokban megerősíteni és másokat a Resolutio 5-dik pontja értelmében engedélyezni méltóztassék és pedig a) a mi az ágost. hitvallásúnkat illeti Posony, Nyitra, Turóc, Trencsén, Liptó és Árva vármegyékben egyet; Szepes, Sáros, Gömür, Abauj, Borsod, Zemplén, Szathmár, Békés és Heves vármegyékben egyet; Nagy-Hont, Kis-Hont, Zólyom, Bars, Nógrád és Pest- Pilis-Solt vármegyékben egyet. A királyi városokban, u. m. Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Késmárkon, Bártfán és Szebenben egyet. Sopron, Vas, Győr, Veszprém, Fejér, Zala, Komárom, Somogy, Tolna és Esztergom vármegyékben szinte egyet. h) A mi a helv. hitvállásúak at illeti: A tiszáninneni, jelesen: Abauj, Zemplén, Borsod, Torna, 56
