Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

54

elfoglalta, és azt, dacára a világi hatóság intéseinek, mind e napig usurpálja.

Ezek után a prédikátorok elhelyezése következett, s ez megtörténvén, mielőtt a Sessio berekesztetett volna, Rádai Pál javaslatára Conferenţia tűzetett ki április 22-re Monorra.

Conferentiák Hunoron. Események.

Itt a kitűzött napon a Superintendens és Séniorok, valamint Rádai Pál is megjelenvén, végeztetett: bővebb Conferenţia tárthatás végett bizonyos nap és hely jelölendő ki, hol legalább a Superintendensek és Sénioraik összejöjjenek. A nagyobb superintendentiák területéből el kell szakítani, s eként nevelni a kisebbeket, mert így a Superintendensek megerősítését és állandósítását könnyebben lehetne siettetni és kinyerni. Végre a kérvény elkészítésére alkalmas egyének választassanak, és mielőbb az Udvarhoz küldessenek. E végzés foganatosítása végett határnapul junius 12, s helyül a csáthi ekklésiát véleményezte a Conferenţia. Azonban a javasolt hely és határnapra nézve némely egyházi úgy mint világi személyek kifogásokat tevén, majdnem meghiúsult maga a felfolyamodás is.

Ugyanezen év október 28-án Monoron és Rádai Pál jelenlétében újra Conferenţia tartatott, s annak folytán Pataki István nagykőrösi főjegyző és Kamarás János kecskeméti lakos a szükséges és elegendő költséggel ellátva, Bécsbe küldettek. Csakhamar követte őket Rádai Pál is, s velük, valamint a többi superintendetiák és az ágost. hitvallásnak küldötteivel összejővén, együttesen tanácskoztak a közös bajok és teendők fölött. Majd személyes kihallgatást kértek ő Felségétől, a m. kir. Helytartótanács referense Battliyáni Lajos gróf által, azonban azon válaszszal utasíttattak el. hogy kérelmüket és kívánságaikat írásban nyújtsák be; minélfogva a küldöttek mindnyájan hazatértek. Minthogy pedig nem sokkal előbb a Helytartótanács leírt a megyékhez, s hivatkozva az 1731. április 6-án kelt királyi rendelet 5-dik pontjára, melyben a protestánsoknak megengedtetik, hogy a mely helyeken és a hány Superintendenssel birni kívánnak, ő Felségétől kérhetik, — és mert a resolutio kihirdetése óta e tárgyban ő Felségéhez kérelem nem intőztetett, — közhírré tétetni parancsolja, hogy a helv. és ágost. hitvallásnak Superintendenseül senki addig el nem ismertetik, míg arra nézve királyi engedélyt nem kértek és nyertek (sup. j,-k. 51., 52. 1.): annáifogva 1733 január havában Pál napja körül némely ref. egyházkerületből, jelesen a tiszáninneniből márkusfalvi Máriássy László, a túl a tiszaiból Maróthi György, Gúti Sándor és Félegyházi Ferenc, a dunáninneni és túli vagy másként pataji superintendentiából Pataki István és mások, mint az ő Felsé-