Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
42' már előbb is nyilvánult és alig lecsendesített bizalmatlanságnak lealázó felújítása és nyilvánítása volt az. A superintendentia pénzeinek kezelője ugyanis eleitől fogva mindég a püspök volt; de mert Patai János erősen kezei közt zsugorgatta azokat, és talán nem is rendesen számolt rőlok: e miatt sok bosszúságot szereztek neki, sőt bizonyos sértegetések közt még azt a kérdést is; „nem más Superintendenst kénee választani?“ támasztották némely körösi és kecskeméti urak, a kiknek nem tudni mi okon és jogon (hanemha tán olyanon, mint a Superintendentia j. könyvében egy helyen ilyen szókkal van följegyezve : „Ao 1739. A körösi és kecskeméti eklézsiák semmit sem conferáltak a presbyterium számára, hanem maguknál hagyták“) abban az időben nagy befolyásuk volt a Superintendentia ügyeibe, melyet megtartottak nagyrészint az 1791-dik évig, a mikor a Superintendentia másképen organizáltatván —- mint Tormási J. püspök mondja — „Régi hitangolt praeeminentiájüktől megfosztattak, a superintendentiabeli más eklézsiákkal egy rangba helyeztettek és minden praetendált exemptiojuk élt őr ültetvén, a traktualis directio alá szoríttattak“. A püspöki széket döngető fentebbi kérdés az 1735. mart 10-én Szigetszentmiklóson tartott összejövetel alkalmával a jelen volt Séniorok által Patai János becsületére és megerősítésére döntetett el, kimondatván: 1- o. Patai János Superintendens hivatalában tovább is megmarad, s még ő él, mást választani és alkalmazni nem akarunk. 2- 0. Az alamizsna-pénzek továbbra is a Superintendens kezénél maradnak, de azokat csak szent végekre és az egyházi törvényben megjelölt szükséges esetekben szabad fölhasználni. Ez utóbbi határozat — mint láttuk — pár év múlva a Beretvás Istvánnak és társának adott megbízás folytán némi változást szenvedett ugyan: de Patai János egész haláláig folytatta hivatalát, kormányozva egyházkerületét szokott módja szerint, s intézkedve és Ítélve oly dolgokban is, melyek jogköréből kivétettek. Így p. o. noha az 1731. április 6-diki rendelet világosan azt monja: „matrimoniales causae (evangelicorum) fundamento positivarum regni legum (ez a Helytartótanács szokása szerint csak mondva van, de ily positiva törvény soha sem létezett) judiciis dioecesanorum episeoporum ita substerni, ut hi HI as plane juxta principia Aug. et Helv. confessioni addictorum dijudicent, admissa inde ad archiepiscopum apellatione: mindazáltal a házassági ügyeket nem bocsátotta a pápista püspöki jurisdictio alá, hanem a Seniorokkal együttesen bírálta el azokat. 1732. március 22-én Kunszentmiklóson tartott Consistoriumban Helmeczi István
