Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
43 körösi első prédikátort választotta el új feleségétől a thoro et mensa; s azután is alig volt összejövetel házassági perek eligazítása nélkül egészen 1737-ig, a mikor Szűcs István és Kincses Anna kecskeméti visszás házasokat választották el végképen egymástól. Az ezek ügyében kimondott s Írásban is kiadott elválasztó Ítélet azonban tudomására jutván a váci püspöknek s ezáltal a Helytartótanácsnál bepanaszoltatván, igen sok kellemetlenséget okozott neki és a vele együtt bíráskodó Senioroknak, s végre is a Pestmegye által rájuk rótt 200 frt birság lefizetése után menekültek meg a további lealázó lierce-hurcától. Elfáradván Patai János a sok bajok és terheK között, ezer gond miatt megunt életét bevégezte a szigetszentmiklósi eklézsiában 1739-ben május 20-án s ugyanazon hó 23-án tisztességesen eltakaríttatott számos végtisztességtevők jelenlétében és a Túladunán uralkodó pestis miatt Ráczkeve környékére felügyelt szigetségi Tiszttartó Ferberg János engedélyével. A temetés alkalmával prédikált a háznál Veresmarti L. Péter V. Mós. 34: 5—6, s a temetőben Szőnyi Virágh Mihály Máté 11 : 28 versről. A temetés után a Superintendentia Cassája, mely ekkor a Superintendensnél állott, még az napon számbavétetvén, találtatott benne 509 frt 33 dénár; mely cassával, hogy Patai János hűségesen bánt, megtetszik abból, hogy szegénységben halt meg, annyira, hogy temetésének is a Superintendentia költségével kellett lenni, kiszámláltattatván e czélra még ott mentest 20 frt. Az 1744-dik év február 12-én tartott Consistoriumban pedig özvegye fölsegélyésére 15 frt adatott. A temetési költségnek s az 1739. március 13-án Olcsán tartott összejövetel alkalmával az idvezült jó úrnak fél esztendeig való conservatiójára határozott 25 frtnak1 az örökösök kezébe kifizetése után megmaradt összeg 450 frt és 9 dnr Halász Péter informatiójára és consensusából bízatott Veresmarti L. Péter főjegyzőre olyan conditióval, „hogy szerencséjét azon pénznek nem vállalja sem erőszakos ellenség, sem titkos orvok ellen, melyek miatt ha elvész (melyet Isten 1 1739-ig a Superintendensek minden díj nélkül szolgáltak. Ekkor Halász Péter indítványára 50 frt határoztatott a Superintendensnek számadás címe alatt, melyet — a világiak helyes kívánságára — ezen évtől az egyházkerület pénzeiről vittek. Ez az összeg 1740-ben 100 írtra emeltetett, s ugyanakkor a jegyzőnek 50 frt határoztatott. Harminc és egynéhány esztendővel azután a Superintendens káplánjának fizetésére segédi címmel (titulo adjuncţi) 100 frt rendeltetett. Mind a 200 frt meghagyatott Szőnyi Virág Mihálynál, mikor a rendes predikátorságot letevén nj'ugalomba vonult ; és halála után az utóda ennek élvezetében úgy következett, hogy a káplán számára külön száz forintot kezdett húzni. Ekkor tehát 300 írtra nőtt a Superintendensi díj, melyhez postapénzül 50 frt adatván, így maradt 1863-ig, mikor 1200 frtra emeltetett.
